Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Áprily Lajos: Március
lukacsleopold 2014. október 13. 12:53
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.
Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szíved?
csillogo2014. október 13. 20:50
Zengett bizony!:)
Persze, hogy nagyszerű vers!
hextorini2014. október 13. 18:47
:)
LLzoli2014. október 13. 18:39
Jó időzítés, én pedig épp most szaglászom az előbb érkezett Áprily Lajos verseskötetemet. Ez az ember nagyon tud.
Törölt tag2014. október 13. 18:32
Törölt hozzászólás.