Angelwing blogja

Szeretnék szabadon szállni,

mint fellegekben a madarak.

Könnyen bátran útra kelni,

szelek szárnyán a világot átszelni.

Egyik helyről a másikra röppeni,

a bajokat is csak úgy hátrahagyni.

Érezni a lágyan símogató szellőt,

belátni a nagy, sűrű titokzatos erdőt.

Felhők között vígan lebegni,

s csak a szép tájon merengni.

Ha elfáradok csak úgy megpihenni,

S úgy szállni, mint még nem látott senki!

Hűtlen vágyak mardossák a lelkem,

nem tudom miért, de ezt érzi a testem.

Majd elepedek a múló borzongásért,

egy ismeretlen idegen forró csókjáért.

Hiányzik éltemből a tüzes romantika,

egy libabőrös ölelés minden titka.

Kialudt szívemben a szerelem lángja,

mely egy új szikra lobbanását várja.

Hiányzik a szívem heves dobogása,

az öröm könnyektől való érzés zokogása.

Az első őszinte, mély összenézés,

a legelső apró közös kis félreértés.

Megannyi együtt megélt vidám életérzés,

a még válaszokra várt kimondatlan kérdés,

a meg nem értett apró kis titkok,

az álmomban rám lehelt forró, édes csókok.

A különleges érzés,mély sóhaja,

megnyugtató hangod bíztató szava.

Lobbantsd fel újra szívemben a lángot!

Ez az mire én igazából vágyom.

Jó volna hinni!- De ugyan miben?

Jó volna bízni!

- De ugyan kiben?

Jó volna játszani!

- De ugyan mivel?

Jó volna együtt örülni!

- De ugyan kivel?

Jó volna újra élni!

Valamiben újra hinni!

Valakiben újra bízni!

Önfeledten együtt játszani

és mindennek együtt örülni!

Jó volna újra élni!

- és végtelen csak remélni!

Bocsánatod helyettcsak námaságod hallom,

beismerés helyett

csak némaságod hallom.

Szótlanságod jobban kínoz,

mint sok ártó szavad,

s tőrként mélyen hasítva

fájó szívembe szalad.

Csilingel egy dallamhangja el-el kábít,

mindig máshogy cseng

s új utakra csábít.

Magához édesget

csókja édes mámor,

vele nyugalomra lelhetek,

mint egy hazatért vándor.