AngelaRussel blogja

Dobozok közt, megtörve,
Szívében kimondatlan szavak.
Összepakol, mert tudja,
Hiába minden, elvesztek,
Meghaltak.

Szíve már nem repes,
Mikor belép és látja.
Valami megváltozott,
Valaki közéjük állt,
Levél bizonyíték rája.

Körülnéz, keresi,
Mit vigyen magával.
Közös életük, mi volt, tönkrement
Így elmegy, míg megteheti,
Könyörtelen lehet.

Régóta már, hogy szenved,
De most elég volt ebből,nem lábtörlő ő,
Mibe bárki törölheti lábát,
Szívén taposhat
Nem könnybe fojtható nő.

Amíg még van büszkesége,
Fogja, majd emelt fővel elköltözik.
De van, amiből nem enged:
a kutyával együtt távozik.