Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
élek nélkül
183tudom• 2012. november 25. 08:34
Egyszerűen csak itt kellene szeretkezni a ropogó tűznél,
a végre lángra gyúlt fák pattogó hangjaiban, melyek olyanok mint a lélekritmus,sosem egyformák és halkak, mint ahogy a szikrák vörös fényei,miközben a lobogásnak szele hangot kavar...Most. Most kellene szeretkezni...itt ennél a hangnál, a szőnyegre borulva meztelenséget igézni, s igézetten nézni,néznia bőr simaságát, változó árnyéktáncát, ahogy a lángok vetítik rá,önnön létüket...most.Most kellene végigcsókolnom az oldalad, a bordáid vonalát követni ujjaimmal,érezni nyelvem alatt a bőrödet, és magamba szívni az illatod...nem!...már nem emlékezek... pedig most kellene, kellene az a csók, a nyálad vegyülése az enyémmel,a felszabadultság, az Élet íze, imája,nincs finomabb íz és illategyveleg, mint mikor az ajkak összeérnek,a szívdobbanások illatmolekulái felszabadulnak...és oly édes a lélegzet, nincs egyetlen remegés,...más...mi életre keltene... halódom...halkan, észrevétlen,parázslik a tűz, vörös,de már nem emlékszem,pedig izzadságcseppek csillogtak bőrödön,és a hajad úgy tapadt homlokodra, miközben figyeltem szapora lélegzeted,és a hangod - az édest - mégis...nem emlékezek.rámtapad a csend, hidegsége - fázom.pedig ropog a tűz...szeretkezni kellene...elfogyok...mint a tűz martaléka,hamu, pernye, láng..a .....183tudom2012. november 25. 13:10
versnek nem mondanám...
csak gondolatoknak.
Köszönöm Steel
183tudom2012. november 25. 13:08
aha
Steel2012. november 25. 13:07
Azt hiszem ilyen az, amikor minden érzés Belőle, élni tud tovább, akkor is, ha ő már messze jár...Belénk vésődött ízek, mozdulatok, sóhajok, az egymást-érzés...
Ebbe a vágyakozó emlékezésbe olykor szép lassan belehalunk...feléget minket.
Gratulálok ehhez a vershez...
skary2012. november 25. 09:05
jah