skary's world
köszönöm az ismeretlen pénztárosnak!!!
úúú tegnap vettem egy júdást...mások utálják én meg veszem...jah 30 ezüstért...kertészetben...már virágzó szép...kiültetve kb 1,5 méter...még törpe...de majdmegnő...nah tényleg a nő-ről jut eszembe... állok a pénztárnál és velem ott áll egy jó szőke csaj is...a pénztáros azt hitte együtt vagyunk...má majdnem énis...de mivel ő elkezdett tiltakozni nekem is mondanom kellett valamit...: "nem rossz ötlet csak má mögöregödtem"
köszönöm az ismeretlen pénztárosnak!!!
köszönöm az ismeretlen pénztárosnak!!!
köszönöm az ismeretlen pénztárosnak!!!
remélem nem jeletkezik ezt olvasva egy szatyor fiatal szőke csaj, hogy ő volt és fel akarja venni velem a :)
istennek lögyön hála
mindön eemúlik...így kerek a világ...téis...énis...mög mindönki...istennek lögyön hála...látod milyen hívő vagyok...totál...káros...amúgy meg mégis milyen szép a május...olyan mintha örök lenne...minden...ez az örökkévalóság...a szerelmet is öröknek hisszük...amúgy örök is...max változó...más a szerelmünk tárgya...ha má ilyen tárgyilagos akarok lenni...de kár...nem szabad a talajon maradni...fő kő repűni...mint szitakötő...arany és szivárvány szárnyakon...
tavaszhányás
nahmostakkóóó...majdnem esik a zég....pribék...és annyira jó a szaga...mint mindig is volt...emlék...főőődszag...mög miegymás...imádom...az imázsom...persze mint mindenki mind...hát nem aranyos...de...az...és brutál...e tál...lehet bele hányni...mix...tavaszhányás...
/pillanat
most engedjük el...magunkat...áá dehogy...max a záprilist...me van amit e kő engedni...és ez nem az a bizonyos békegalamb...csak engedjük el a múltat...picit...ne teljesen...csak érintőlegesen...csak annyira hogy tudjunk élni tőle...és ez tán megbocsátható...bizonyos nízőpontybúú...mert élni kéne...még most.../pillanat
pótizé
felül a vágy a villamosra
metróra vagy inkubuszra
megy a bánatba valahova
hova tudja a jehova
én meg maradok itt a mélybe
szatyorba vagy a szekrénybe
és úgy csinálok mintha élnék
úgyse marad utánam m-lék
látod itt a tavasz a semmibe
ő sem emlékszik senkire
mégis dalol ez a ravasz
nincs a száján a ragtapasz
én csak írok nemtom minek
nincs szüksége rá senkinek
tiszta fölösleg pótizé
a semmi úgyis mindenkié