Szikra

Vasárnap délután a 12 órás műszakomat töltöm a munkába....Hozzá tartozik hogy azért a vasárnapi munka sem egyszerű mifelénk,mert mindenki már a hétfőre készül és az orvosok is szeretik nem utolsó pillanatban hozni a munkát(dehogynem :P)

Szóval ahogy végzem a dolgom egyedül az épületben,csengetnek...
Kinézek a kis kukucskálón,látom ám hogy a szakadó esőben két fiatal-egy lány és egy fiú)ácsorog az ajtó előtt...
Gyorsan kulcsolom az ajtót,kimegyek és kérdezem:- miben segíthetek?
A lány nagy kerek szemeivel meredezik rám és megkérdezi :- tudok-e angolul?(hozzá nem konyításom azért szerinem nyílvánvaló volt számára-bár ennyit megértettem de már a válaszolás nem ment volna)
Az orromalá dugott egy szótárat benne mutogatta nekem hogy sebészet...-sokminden átfutott a fejemben mit tegyek...el nem mehetek,mert egyedül vagyok...ő nem ért,én nem értem...na intettem hogy jöjjenek be és üljenek le.

Felkaptam a telefont és tárcsázok...sebészet-felveszi egy férfi ápoló...-itt van nálam két fiatal és titeket keresnek,valaki jöjjön és vigye át őket mert én egyedül vagyok,és nem tudok elmenni innen..

-ó hát nálad kötöttek ki?-mondja nem meglepetten a srác
mondtam nekik(magyarul)hogy menjenek a sürgősségire....

Basszus micsoda észlény...nem tudnak magyarul,de ő megmondta nekik...

Jó ok.letettem a telefont,tárcsázok ismét...Porta

Egy idősebb női hang szólt a telefonba:

-Jó napot,miben segíthetek?

-Jó napot,itt van nálam két fiaTAl a sürgősségire kéne átvezetni őket,-nem beszélnek magyarul-,mert én innen nem tudok elmenni,egyedül vagyok...
-Sajnálom,nem tudok segíteni,nem tudok angolul én sem,és különben is egyedül vagyok (a portás max telefonügyeletet tart,nem múlik rajta semmi ha fél percre kijön a kalitkából,és egyébként is baj esetén őket kell(ene) hívnom...valamint a betegszállító srácok percenként mennek el a ablaka előtt.A porta tőszomszédságában van a sürgősségi!)

Már a vérnyomásom kezdte kiverni nálam a biztosítékot,de megpróbáltam, tiszta fejjel gondolkodni....és nem ordítottam le csak lecsaptam a telefont!

Jó.Fogtam a kulcsot,intettem nekik hogy jöjjenek utánam...otthagytam mindent,és átvezettem őket papucsba,fehérbe,és szanaszét áztam...
Berohanok a sürgősségire,elhadarom ismét hogy itt van két fiatal nem beszélnek magyarul és segítség kell nekik,hívjanak egy orvos aki beszéli a nyelvüket...és én már rohannék is...

Mire megszólalnak a passziánsz mögül:

-Hát de miért hoztad őket ide?Mi sem tudunk angolul!Vidd vissza ahonnan hoztad őket!

Na és ez volt az a pillanat ahol elszakadt nálam a cérna...Úgy csaptam rájuk az ajtót hogy majdnem tukostul esett ki az egész...

Egyszerűen hogy ennyi segítőkézség legyen az emberekben....Egészségügyi dolgozókban...szóval a döbbenetből azóta sem tudtam magamhoz térni!