Oberon

Ahogy arany saruidban lépsz
babérlombok kontya hevül,
lassan a Fák Köréhez érsz,
hol Tündék kara repül.

Szárnyak szivárványa csordul
ibolyaszemek tágulnak feléd,
a Hold szelíden hozzád fordul
ezüst harmatot szór eléd.

Koronád csillagok tekintete;
Lelked kútjába néz, ki belenéz,
magához láncol, elenged-e,
bűvköréből szakadni nehéz.

Fényleányok melle sóváran rezeg,
pipacsok tánca palástodba kap,
megérintesz sok reszkető kezet,
magadhoz engeded álmukat.

Gyémánt-kardod szigorú Istennők leemelik,
sarudat leoldva a szent vízhez lépsz,
lelked Szentjánosbogarak vezetik,
míg Atyád Forrásához elérsz.
...........................................................
Vastag szelek éjét hozza Ariel,
Fák ujjait egymásba fonja,
az Ég mirtusz-ágyamra figyel
s bíbor-köd fátylamat eloldja...