A Széttöretett pályázat eredményhirdetése
Helyezettek:
1. helyezett: Csillag Tamás – Ólmos őszben (46 p.)
2. helyezett: Papp Bianca – Gyermekkori emlék az ötvenes évekből (44 p.)
3. helyezett: Bogdán Mária – Csatatéren (41 p.)
4. helyezett: Marie Marel – Kakaóillatú béke (38 p.)
4. helyezett: Molnár József – Kőkiáltás (38 p.)
Különdíjak:
A legjobb 18 év alatti versíró:
Kis Patrícia – Széttöretett
A DéeMKá különdíja:
Marie Marel – Kakaóillatú béke
További döntős versek:
Bakos Erika – Lyukas zászló
Hajdrik József – Rajta magyar
Kis Patrícia – Széttöretett
Lakatos Zsolt – A sosemvolt istenek
Lakatos Zsolt – Magyar föld
Marie Marel – Kergesd el a tankokat
Schifter Attila – Októberi álom
Slezák Lajos – Édes nyelvünk
Slezák Lajos– Elfeledték!
Szegő Judit – Anyám hímzett
Tompai Attila – Nem törünk szét
Tompai Attila – Őszi lényeg
Csillag Tamás - Ólmos őszben
Ólmos őszben eső-ütötten állok,
csupa baj, csupa seb ballonkabátok
hátára hálókat folynak a vizek.
Magyarok, én már bennetek sem hiszek!
Csonka az ország és csonkák a mezők.
Elszorul a torok köhögés előtt,
hogy magunkat elfelejtsük valahol,
lesz-e elég rövid, lesz-e elég bor?
Könnyű lenne – szemek fehérje véres -
így felejteni, de nem dicsőséges,
ha a trikolort alkoholba mártják.
Szeretni téged, hazám - kiút nincs más:
csak pincegőzös valahova-vágyás
lengeti dühöm szennyes lobogóját.
Papp Bianca - Gyermekkori emlék az ötvenes évekből
Fekete autó berregése
fénycsóvája jelbeszéd
- bújj el, reszkess, érted jöttem -
(hajnal hozta riadt ébredés)
fekete kopogás a faajtón
( sebtében felöltözés)
anya szinte lebeg, megnyúlt
(arca holt halovány holdvilág)
kisbőrönddel a kezében apa
csendben már kabátban áll
félszeg tétova mosollyal
rémült nem - hiszem téblábolás
durva nógatás: rezzenve eszmél,
bőre fehér nyirkos mint
a pince hideg, fél vonal
az ajka, lehelete száraz
felemel és érzem a szavakat
mit a fülembe suttog
nőj fel s maradj ember fiam.
( Az apám nem tért vissza soha)
Éltük a megbélyegzett életet
lapítva léteztünk és
próbáltunk lenni, lopni a
híreket ki látta, ki tudja
él még, hol szenved és merre lehet.
Aztán ez is múltba tűnt
porlepte hamisítvány lett
és történelmi titkos lelet.
Itt vagyok, élek és emlékezem
ha éjszaka autó
ajtaja csapódik gyomrom
görcsbe ráng azonnal ébredek
átélem poklát a rettegésnek
ám apám itt van velem
átölelem nyakát most én
súgom neki nézd nem sikerült
az agymosásuk, ember maradtam
hozzád méltóan…
Bogdán Mária - Csatatéren
Oly elhagyott e tájék
most csak az
enyészet
lapoz benne
zilált keresztek között
a halál söpör
vérző testeket
mintha csak lom lenne
boldog szerelmekkel telik meg a vödör
ez már rég nem játék
a szelleme
messzire suhan tova
a király sürget
de katonát nem ad
tortádra cukormáz nem kerül
soha
csak sebláz
és amputáció marad
s megrepedt hited mi rád ég...
Marie Marel: Kakaóillatú béke
Valódi, holland, mondják: csodajó...
- suttogta tétován édesapám.
Közben senki sem nézett reám.
(Én nem tudtam mi a kakaó.)
Anyám forgatta a díszes dobozt.
- Mi feláldozzuk az életünket!
Ezzel szúrják ki a szemünket! -
majd valami érthetetlent motyogott.
- Csokoládé, tejpor... mi nem kéne,
mit kezdjek vele? Mi lesz ebédre? -
(Lopva rám néztek: fülig csokisan
azt hittem, minden rendben van.)
Apám lassan, csendesen átölelte:
Vége... - suttogta - Látod, hogy vége...
Így tört ránk ötvenhatban... a béke.
Molnár József - Kőkiáltás
(Wass Albert emlékének)
Még nem írtam le azt a verset,
Amit meg kell írnom.
Még nem öntöztem tiszta könnyel,
Magyarország, sírod.
De ideje lett, kőbe vésett,
Múltunk szégyenpadján,
Hogy legyőzzük a csontig égett
Sebet népünk torkán.
Magyarország, jó Balsors testvér!
S kik céltalan álltok.
A sírotok ássátok ismét,
S balgán táncot jártok.
Mocsokban és sárban fürödtök,
S koszban, ürülékben,
Elpusztultok, ha Jövőt öltök,
Lobbantok a széllel…
Adjátok vissza hegyeinket!’
Wass Albert üzente,
És szívet szaggatóan intett,
Senki nem értette?
Nem állt élre, nem adta vérét?
Más hegyeit védte?
Ám a sajátját, nemzedékét,
Majd ki óvja, féltve?
Magyarország, drága, hazátlan
Népünk Csillagporban
Fekszik…Nincs ki kiállt, bátran,
Igazságért szomjas…?!
Hírek