Ormányablak

     Mi is az a kormányablak?

/a mórahalmi kormányablak átadásakor (2015. március 06-án)

óvodások által elszavalt vers/

Nem tudtam, mit jelent az a kormányablak,
Nálam nagyobbak és okosabbak is vannak.

Megkérdeztem apát, ő csak annyit mondott:
„Egy hely, mely levesz a vállunkról sok gondot.”
Nem értettem, milyen gondot, és milyen vállakról,
Odamentem anyához, biztosan válaszol.
„Anyakönyvi kivonat van minden babának,
a lakcímekhez pedig lakcímkártyák járnak.
Ha nagy leszel, és majd saját autót vásárolsz,
az átíratás miatt mehetsz az ablakhoz.
A forgalmi, jogosítvány mind fontos irat,
a beszerzése mind az emberre marad.”

Még sok dolog lehet, de nekem elég ennyi.
A kormányablak munkája biztosan nem semmi.

Nem tudtam, mit jelent az a kormányablak,
nálam okosabbak és nagyobbak is vannak.
Mégis úgy gondolom, egy nagyon fontos dolog,
Szükség lesz rá addig, amíg a föld forog.

 

és a reflexió

Mi is az az ormányablak? 

 Mi is az, az ormányablak?

Bennem nagy a tudatlanság:

bár nálam nagyobbak is vannak…

Míg nem jártam az állatkertben,

(nem vasárnap, hanem kedden)

nem tudtam, hogy

azon jut az elefánthoz,

a rengeteg víz meg abrak.

 

Megállok a kifutónál,

mutatom a személyimet,

 de ő nem látott még ilyet…

Mutatom a jogosítványt,

le se sz@rja ezt a vívmányt:

adnak érte dinnyét, vizet,

vagy éppen elefántfüvet?

(csak vakarom a fülemet)

 

Előveszem lakcímkártyám,

talán abból nem lesz hátrány…

 Nincs velem sem apám-anyám,

de van róluk kivonatom,

ha nagy leszek, lesz autóm,

addig csak lábbuszon járok,

(néhanapján meg vonaton)

Ritkán járok állatkertben,

néha kedden, hétfőn soha,

elefántsors oly mostoha.

Jól megleszünk estig ketten,

bár nem értek vele  még szót,

jó szándékom vegyjeleként

hozok neki egy nyalósót,

utána meg  vödör vizet

(a Teremtő majd kifizet)

 

Látom üres szénarácsa,

(bár) gondozóból nincs hiánya

ott ásít az ormányablak, de

nincs kezem ügyében semmi,

amivel jól megetetném,

a bizalmát megvehetném…

(ha az őrök békén hagynak)

 

Már tudom, mi az ormányablak!

így hát hamar odébbállok, mert

a szomszédos kifutóból,

rám az álltok királya morog.

Az öreg Föld, meg hátán hordva

vastagbőrű só-nyalókat

s egy-ügyűen „okosokat”,

(van belőlük sok fokozat)  

tehetetlen lemondással,

nyikorogva tovább forog….

 Jacsó Pál (Miskolc, 2015. március 31.)