Műhely
Tavaszodik
Ahogy a mag lapult,
tetszhalottként a föld alatt,
úgy éltem én is
- fogyó reményen - a tél alatt.
Most forrásként tör föl bennem
az eddig rejtőző élet-indulat.
Ibolya-illatban fürödtem:
A fagynak nyoma sem maradt.
Az újjászületés izgalmában égek
- mint minden tavasszal -
új szerelem-lázban:
Szirmokkal szememben,
csók-vággyal a számban
- milyen kék ma az ég! -,
napfény-glóriában.
Borongós
talán egy jó alvás
talán egy kézfogás segítene
vagy ha egy cinke
az ablakom elől üzenne
a világnak: hogy tavasz van
talán egy szép emlék
egy kis remény
hogy lehet még
talán a csend
tűnődő néma rend a fejben
talán semmi
megnyugodva elengedni
minden álmot
és elmenni észrevétlenül
Jó szavak
jó versben jó szavak
szállni tanítanak
mártózni az égben
szerelem tüzében
tisztulni mély tóban
frissen hullott hóban
megpihenni fák közt
alkonyodóban
újjászületni majd
a hajnali fényben
csillagként ragyogni
titkos küldetésben
2017.02.24.
................
engem a jó szavak
szállni tanítanak
mártózni az égben
szerelemre tűzben
tisztulni kék tóban
kristálytiszta vízben
megnyugodni fák közt
erdő hűvösében
újjászületni majd
lágy derengő fényben
csillagként ragyogni
titkos küldetésben
2017.02.23.
Szerelem
szem a szembe
szó a szívbe
fény magányos szürke létbe
száj a szájra
tűz a vérbe
összeforrva
lázban égve
Előszó
(Majdani "Összes verseim" elé)
Máshoz nem értek,
hát írok.
Ha rosszat, hát azt.
Ha jót, örüljetek.
És ha fölszikrázik a lelketek,
gondoljatok szeretettel arra,
aki megmutatta a kincset
bennetek.