szívmomentum

a szoknyád hullámainak hangja
amiket az árnyékba tévedt szél
szólaltatott meg
egy ütemre
az elszálló repülővel
s kondenzcsíkjával,
az elhaladó autók
és bogarak
zümmögésével,
s a táncoló levelekkel

ott feküdtem melletted
mindezt hallgatva
s téged látva,
azt gondolva: igen,
ez az örök