Egyedül

A nap fénye már nem ragyog,
A szürkületben ragadtál.
Testedben a vágy vacog,
A fény felé hiába futottál.

Hisz kigáncsolt rút magány,
A porba hullott lelked.
Hát leterített a vak parázs,
Ez lett hát a veszted.

Porba hullva remény nélkül,
A tőr most végleg szíven talált.
Egyedül maradtál végül,
A rút halál sem vágyik rád.