p ...rost...iron

Megvettem

Nyálkásan hideg

fekete csápkarjait fonta volna

körém a megszokott

csillagszemű beste,

de teste hűtlene lettem

aznap este.

Egy fél óra külön ...

igen, csak ennyi volt,

röpőke fél óra.

Soha nem tagadom, megesett

akkor ott 

ez a kis eset.

Elém állt a sötétből

fénykarját kitárva egy ajtó

  úgy csalt a benn

s a magamajánlom zeneszó.

Beléptem, mert hittem neki

éreztette

most én vagyok a menő;

még jó hogy nem a haverom, a Jenő.

Neki  erre nem telik,

mert hisz ő telepi, s ráadásul lassan egy éve már, hogy

munkanélküli.

Szóval beléptem

előttem kígyózó testű sorokban

feszült a  'válassz engem' vágya

szemem rá is akadt egyiküknek formás alakjára.

Ajka vörösére

- mélyen benn tudtam , hazudik  vele -

mikor azt súgta, mit súgta; egyenest igérte

ha elviszem, s előveszem

többé  majd nem kell a noteszem

hogy mindenki megjegyezze hangjaim

szívhezszóló zöngés, s csalfa, zöngétlen jajaim.

Megvettem. Bevallom. Fizettem érte.

Az árát, s a fél órát a napból megéri  - regélte.

Ám most lenne jó tudni, mit kezdjek vele

nem táncol, nem remeg; fekszik csak előttem

kitört a hegye.

Vérének vöröse hazafeléjövet

még a zsebemben a blokkpapírra furcsa képeket égett.

Így most hiába ,mennék reklamálni

a tecsó kasszájához vissza, nem lehet

" blokk ellenében azonnali csere" 

hirdette pedig a fenti uvtábla, nekem mindhiába.

Megszívtam, zsebemben a maszatos lista

s a márkás kis 'szajha' előttem

... pedig ha látnád

még így is azt mondom; formás darab

hát sajnálom kicsit.

Alkothattunk volna ketten

valami igazit. 

  Hamvai PG & Haubert-A Vágy Kapuja