Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
tegnap este nem tudtam aludni,ez lett belőle!
andito• 2015. január 31. 17:15
Elhagytál apám avagy
idegenségünk 30.évfordulójáraElhagytál apám,de senkinek sem mondom,csak torkomat kaparja folyton a kérdés,mikor a boldogság ezer fényét ontom,miért mocskolja be ez a nem feledés?
Mutattam volna,hogy melyik padban ültem,kézenfogva húztalak volna oda,S te ott lettél volna minden ünnepségen,büszkén állt volna az ünneplőruha!
Mentünk volna hegyeken, bokrokon,patakon,S én csacsogtam volna neked fejfájásig,s én kacagva szaladtam volna az avaron,messze- messze az első dorgálásig!
Kinyitom a szemem,s a valóság könnye,végigszántja égve a mosolyt az arcomon,Azt az arcot, melyet te adtál örökbe,de nem követted ráncait nyomon!
Okod volt biztosan így alszom el este,ismerem az élet kegyetlen mivoltát,vagy nem is gondoltad hogy felcseperve,csak szürke ködös árnyként gondolok majd rád!
Nem a harag táplálja e kérdések szikráját,Egy idegenre orrolni csak nem lehet!Talán majd egyszer megállsz az ajtómban,S megkérded;Andikám mi van veled? Harminc éve kerestelek?
(vagy ha nem, úgy lesz ahogy eddigkaràcsonykor,húsvétkor vagy szülinapomon,a jóságos,büszke,őszülő öregurat anyám mellé odagondolom!
Törölt tag2015. február 4. 12:46
Törölt hozzászólás.
andito2015. február 4. 11:13
Sötétséget :-)
andito2015. február 4. 11:11
@capuccino:
Örülök hogy tetszett,köszönöm a pozitiv véleményt!Remélem az idő fénye később olyan ragyogó lesz ,hogy minden sötétség elfed a csillogása!
Törölt tag2015. február 4. 01:49
Törölt hozzászólás.
andito2015. február 1. 00:56
@1970:
Gondoltam hogy nem vagyok egyedül a problémámmal,de azt nem hogy ilyen megértésre találok! Én olyan családban nőttem fel ahol nem értik miért nem siklok el e fölött! Azért nekem ez mégiscsak egy sötét lyuk az életemben! Értelmes embert foglalkoztatja honnan származik,és miért olyan amilyen!köszönöm hogy elolvastad a versem! És köszönöm hogy gondoltál rám!
Mamamaci402015. február 1. 00:21
mindent bele, magadnak tennél jót, ha utánajárnál a dolognak, akármi is lesz a vége, nem viselhetsz ekkora terhet évtizedeken keresztül.
andito2015. január 31. 19:57
@hmbt:
Köszönöm hogy olvastál. Elgondolkodom rajta!
Törölt tag2015. január 31. 19:51
Törölt hozzászólás.
19702015. január 31. 18:31
Szia Andrea!
Olvasva versedet, magamra ismertem, és a saját félelmeimre, kételyeimre, kérdéseimre, és talán a vágyaimra is.
A kommentek után én is csak ösztönözni tudlak, hogy keresd fel édesapádat.
Az ember mindig fél az ismeretlentől, a bizonytalantól, és nem csak ezek miatt természetes a félelem érzésed.
De magad miatt kell megtenned, és bármi lesz, azt el kell fogadni. Veszíteni többet már nem lehet ebben, csak nyerni. Az elmúlt évek veszteségét semmi sem múlhatja felül. De lelhetsz a találkozásban válaszokat, megértést, talán azt is, amit régen keresel, hiányolsz.
A félelem legyőzése nehéz, de legyél te a bátrabb. Merj szembenézni bármivel. A találkozás csak előbbre vihet, és idővel jobban fogod magad érezni, tudva, hogy te mindent megtettél. Hogy adtál magadnak, magatoknak egy esélyt, hogy valamit lezárj, vagy valamit elkezdjetek.
Én átéltem mindezt. És jó az, ha kiírod magadból...
Sok erőt küldve, szeretettel olvastalak.
pauleve552015. január 31. 17:57
@andito: :-) Mindent bele! :-)
andito2015. január 31. 17:55
@pauleve:
Talán egyszer megpróbálom! Remélem tényleg csak erről van szó! Előtte azért mindenre fel kell készülni!köszönöm a biztató szavakat!
skary2015. január 31. 17:52
...
pauleve552015. január 31. 17:51
@andito: Döbbenetes!
/talán érdemes megkeresni... lehet, hogy őt is a félelem tartja vissza.../
andito2015. január 31. 17:48
Most tudtam meg fél éve hogy még él mikor kórházban voltam,és kiderült hogy az ágyszomszédom a kertszomszédja!
Félek hogy csalódnék,ezért nem kértem címet,de lehet h az utcán már elmentünk egymás mellett!
pauleve552015. január 31. 17:42
Jaj! Nagy lélek vagy, hogy még a mentséget is írásba adtad apukádnak.
Talán valóban előkerül majd...
/próbáltad keresni?/