Egy éjszaka nélküled

 Hiányod álmatlan éjszakát ígér ma is,
mélybe húz és fojtogat a csend,
a világot jelented, s ily távol tőled
az űr marad körülöttem s  idebent.
 
Hangodért nyúlna a lelkem,
de csak a csillagokba ütközik,
szívemben vagy elrejtve, igen …
De a két karom is vágyakozik.
 
Csillapít egy kósza ábránd:
érezni vélem  érintésed -
végigsiklik arcom vonalán,
s fölperzsel egy-egy könnycseppet.
 
Közben a tavaszi eső egyre csak hull,
jeges csókkal  érkezik a föld porára,
s kietlen utak  izzó lámpafényénél
egyesül vele egy csobbanásban.