A magányhoz

lujza198606•  2017. február 23. 18:24

Elfáradt bennem a semmi,

Még álomba sír a magány.

Múlt útjairól a jövöbe lépni

Félelmetes, fájdalmas talány.


Az ősi mondás, általános giccs;

Múlt csak volt, s jövő még nincs.

De jelen van minden pillanat; most!

Megrág, kifordít, szétszed és bont.


Kétségek és vágyak; porból az égbe,

Ha minden múltnak lassan itt a vége,

Változzon minden mint az évszakok,

Ölelj át magány, már a tiéd vagyok!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

legland2018. május 18. 12:36

Ó, de ismerős dolog....szépen megírtad...

skary2017. február 24. 06:24

@lujza198606: lújzika én szinte mindennap írok valamit...nekem ez a szórakozásom :)

lujza1986062017. február 24. 06:17

@skary: Akiknek nagyon bejön a stílusa, én rá szoktam bökni a figyelésre, mert nem vagyok fent minden nap az oldalon, de nem szeretek lemaradni az új írásaikról. Eeeennyi... ;)

skary2017. február 24. 05:32

@lujza198606: áá lujzi :) köszidenemazé...amúgyénmegsenkitsemkövetek :)

lujza1986062017. február 23. 19:33

@skary: Köszönöm, de főként azt, hogy felüntél, mert átruccantam hozzád olvasni.
Ott is ragadtam .... plusz 1 követő .... ;)

skary2017. február 23. 18:32

aha :) amúgy teccött .)