Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Vertigo
Aurelia• 2014. november 25. 11:53
Az Üveghegy nimbusza kissé már megkopott,
de a túloldalán még találsz egy kis várat,
messziről látszik a rózsával benőtt vártorony,
a tetőről rozsdás szélkakas figyeli a tàjat,
lakik ott egy lány is, szép, de kicsit bolond.
Mielőtt utolérte a sötét átok, táncolni szokott,
táncolt ha jó volt a kedve, akkor is ha rossz,
a sírásra és nevetésre sosem keresett jó okot,
elmenne már, de a hercege máshol kódorog,
pedig már apáca is lenne, vagy romlott kokott!
Tudom, megtörik a varázslat egy szép napon,
előlép a meggörbült térből, akiről álmodom,
őt várom teliholdas éjen, és szürke hajnalon,
ülök a várfalon, és a csillagokat számolom,
bevallom, szédülök idefent, de jól esik nagyon!
lukacsleopold2014. november 25. 18:47
@Aurelia: Én manapság már úgy élek, hogy minden nap ünnepnap. Nem is tudom, melyik a kedvencem. Mindet imádom :)
lukacsleopold2014. november 25. 18:41
@Aurelia: Addig valahogy kibírom...
Aurelia2014. november 25. 18:37
@lukacsleopold: LiPótom, ma kedd van, ma már nem kelek fel. Talán majd pénteken. Az a kedvenc napom :)))
Aurelia2014. november 25. 18:30
@maxika: Egy szűzies kokott? Vagy egy pályaelhagyó apáca? :)))
Aurelia2014. november 25. 18:14
@jusziko: és aki még szereti Andersent, itt az egész mese. :)))
http://mek.oszk.hu/00300/00309/00309.htm #19
Aurelia2014. november 25. 18:12
Sajnos a mesében nem romos háztetőkről kiált a herceg, még csak nem is verseket ír, hanem elindul és felmászik a toronyba. Becsületére váljon, nem rajta múlik, de nem venném szívemre, ha leesne a többi próbálkozó csontvázai közé. És mivel az én egyik kedvenc mesém nem a Csipkerózsika, hanem a Hókirálynő, és abban Gerda indul társa nyomába megmenteni őt. A a padlásszobák, a háztetők, és még a falakra kúszó rózsatövek is. Idemásolom ezt a részt, imádom ezt a mesét.
egy kisfiúról meg egy kislányról
Benn, a nagyváros szívében, ahol olyan sok a ház meg az ember, szűken vannak hely dolgában, s a legtöbb embernek nincs kertje, beérik hát a cserépbe ültetett virágoskerttel. Volt a városban két szegény kisgyerek, akiknek mégis nagyobb kertjük volt egy cserépnyinél. Nem voltak testvérek, de éppen úgy szerették egymást, mintha azok lettek volna. Szüleik szemközt laktak egymással, egy-egy padlásszobában, ahol két szomszédház teteje majdnem összeér, s a tető alatt ereszcsatorna húzódik. A két padlásszoba ablaka a tetőre nyílt, csak az ereszt kellett átlépni, hogy az egyik ablaktól a másikig jusson az ember.
Mindkettőjük szülei földdel tömött faládát állítottak az ablakukba, abban zöldségfélét nevelgettek, még rózsát is; mindegyik ládában virágzott egy kis rózsatő, szépen cseperedett mind a kettő. A gyerekek szüleinek aztán az jutott eszébe, hogy a két faládát keresztbe fektethetik az ereszcsatorna fölött egyik ablaktól a másikig. Meg is tették, olyan volt, mintha két virágzó sövény kötné össze a két kis padlásablakot. Borsóindák csüggtek mélyre a két ládából, a két rózsatő hosszú ágai körülfonták az ablakokat, koronájuk egymáshoz hajolt; virágokkal meg levelekkel pompázó diadalkapuhoz hasonlítottak. A faládák igen magasan voltak, a gyerekek nem mászhattak fel oda, de szüleik megengedték nekik, hogy átvihessék egymáshoz kis zsámolyukat, s a rózsafák árnyékában kedvükre játszhassanak.
Nos, azt hiszem, Gerda is én vagyok, és sejtelmem szerint maga a Hókirálynő is. És ha fel is olvad a szívemről a jég, sajnos mindig gyorsan újra megdermed. Ez van Japcsi. Meg a kedd. Jobban utálom, mint a hétfőket. :)))
maxika2014. november 25. 18:06
Az apáca nem illenék hozzád, a másikat meg ne válaszd, ha javasolhatom.
A kettő között valahol félúton...???
A.
lukacsleopold2014. november 25. 12:47
Messze az üveghegy, messze a vár,
Hülye a herceg, ha másfele jár.
Ki lesz, ki megközelít a vadrózsákon át?
Ki lesz, ki felébreszti Auréliát?