Moccanatlan alszik a táj
Sziklában, fában szunnyad a jövő
Jeges trónján Télkirály
Csikorgó álmokat sző

Egymásnak feszülő erők
Kozmikus térben az óra üt
Noszogat ébredezőt
Napocska sárgábban süt

Milliónyi tündér nyilaz
Télkirály jégvára repedezik
Népének parancsot ad
Fagyos csúcsra költözik

Hunyorgó szemmel nyújtózik
A Föld, magát a fénynek kitárja
Szép asszony vágyakozik
Így szerelmére várva

Faágon jégbilincs pattan
Hópehely dalolva olvadozik
Rabvízcsepp cseppen-csobban
Lefelé kívánkozik

Száraz levelekről kőre
Onnan testvércseppekkel érbe, s tovább
Muzsikáló csermelybe
Mely sebes patakba vágy

Mezőkön át, hegyek között
Zúgókon robajlik, szalad a víz
Elér folyót, hömpölygőt
Mely nagy óceánba visz

Valahonnan a langyos szél
Egy este csendesen belopakodik
Kíváncsi őz már nem fél
Mezőn nyúl ágaskodik

Télkirály vert hadserege
Feszített iramban északra fut
Tavasztündér seprűje
Után már tiszta az út

Örök hó birodalmában
Télkirály nyugtot lel, és gyűjt erőt
Jön szelíd ősz nyomában
Már várja jégtrónja őt.

Ám addig rejtélyek, csodák
Virágból gyümölcs, és bódító bor
Végtelen nyáréjszakák
Csókok, mint milliószor

2018. február 15.

Szólj hozzá!