zsuzsamihaly blogja

A szélhámos.
A szélhámos (vers mindenkinek)

Az izom vagy az ész, amivel többre mész?
Tülekszik a világ a pénz körül.
Okos férfiak erőszakosak,
Gyűjtik az aranyat, a Sátán örül.

Gyönyörű paloták, ékszerek, gazdagság.
S habnak a tortán: pompás szexbombák.
Minden stimmel, ez egy zárt világ.
Testőrök, kutyák, zárak, biztonság.

De valahol mindig felfeslik a fátyol,
Ami kell: a játék, az izgalom
És itt lép színre a színjátékos,
Akinek trükkökből van egy nagy halom.

A szélhámos úgy kell, akár a levegő.
Nélküle az élet mit sem ér.
Mindenki vágyik, mindenki álmodik.
A szélhámos minden megígér.

Szegénynek vagyont, gazdagnak még többet,
A csúnyának szépet, a szépnek még szebbet.
Nincsen olyan ember, ki ne menne lépre,
A professzor is csak egyszer él.

Az üzletembernek szép a felesége,
Aranykalitkában ül szegény.
A szélhámos mindig vonzó és izgi,
Körülötte pezseg, forr a levegő.

Mindig azt ígéri, amid még nincsen.
Unalmas férj után, jó szerető.

Magas a kőfal, erős a lakat,
Sehol egy rés nincs az életen.
Mindenki őrzi a házát, a várát,
Mindenkit átjár a félelem.

Valahol mindig van egy kiskapu,
Soha semmi sem gömbölyű.
Egy gyenge láncszem, egy kijáró tégla,
Egy bizalmi ember, ki sosem hű.

Biztos ösztönnel érzi ezt valaki,
S színrelép ha itt az idő.
Semmi se tud, de mindent elhitet.
S mint tésztához kovász, úgy kell ő.

A szélhámos, az agya fúrmányos,
De egyszer ő is lépre megy.
Mikor a szívét valakinek adja,
Akkor majd ő lesz a balek.

Színre lép a veszélyes játék,
A sötét verembe beleesik ő.
Az orránál fogva vezetik már őt is,
Mert a legnagyobb szélhámos a nő.

A nő????

Szájfényes ajka mindig félig nyitva,
Szemében csábos tűz ragyog.
Fejed fölül viszi seperc alatt a házat,
A híd alatt ébredsz, hogyha hagyod.

Megígéri neked, hogy mindene a tied,
De semmit sem kapsz, s mire észleled,
Ő már akkor messze húzza csíkját.
Illa és berek s te vághatod az ered.

De csak addig csapong szárnyal a kis büdös,
Amíg jön egy macsó, a nagymenő.
Egy pillanat alatt fordul meg a kocka,
S mindent visz a tuti nyerő.

A férfi, a nő,az örök küzdelem,
Így táncolunk át az életen,
Szélhámos az élet, szélhámos a világ,
Az igenre nem,a nemre igen.

Valaki mindig hámozza szelet,
Valaki éppen pofára hull.
Ma még felfelé visz téged a kerék,
De holnap már lehet, te vagy alul.

Keressük a rést, a jogtalan előnyt,
Az előnyös jogot, a kis repedést.
Ki az aki kábít, ki az, aki kábul,
Ki az aki osztja vagy kapja az észt.

A kérdés még mindig a levegőben lóg,
A nagyobb szélhámos a férfi vagy a nő?
Nyugodjanak meg, a legnagyobb én vagyok:
Mihály, a férfi és Zsuzsa, a nő!

Zsuzsa Mihály

Szuperman születik

Csinos dáma korosodva
Az életét áttáncolva
Kapott puszit ékszert sokat
Szédített sok gazdag urat.

Egyik éjjel azt álmodta
Gömbölyödik lapos hasa
Leküzdhetetlen lett vágya
Hogy legyen egy kisbabája.

Nem is sokat tétovázott
Orvosához elviharzott:
"Kedves doktor tudnia kell
Mért nem lett eddig gyerekem!

Volt már párom tizenhárom
Szerettek már télen-nyáron
Túl vagyok én már mindenen
Mégsem lett egy szép gyermekem!

Önre vár most a feladat
Fizetek ha kell hát sokat
Olyan beültetést kérek
Hogy az emberek csak néznek

Mikor megszülöm a babát
Essen pofára a világ!!!
Szép legyen mint Alain Delon!
Mint Einsteinek esze vágjon!
Ereje és izma pedig
Felérjen Schwarzeneggerig!!!
Ilyen génállományt kérek,
Mert én ilyet érdemelek!!!"

Fejét vakarta a doktor
Van itt mindenféle donor
Ám amit most kér e dáma
Szupermenként jön világra!

Ily donor a földön nincsen
Hacsak-... magam be nem vetem!?
Asszonyom higgyen most nekem
A nagy mutatványt véghezviszem!

Az asztalra ráhajolva
Engedelmes nyitott pózba`
Ne lepődjön most meg semmin
Dolgozunk a szuperbébin!

Pár mozdulat csak az egész
Érezzük majd amikor kész
Tudjuk nagy nap ez a mai:
Így kell szuperment nemzeni.

Első mozdulat a Delon
És most Einsteinen dolgozom...
Schwarzenegger kemény legény
Tessék itt a főnyeremény!!!

Kipirulva feldobódva
Búcsúzott el a szép dáma
Kilenc hónap múlva pedig
nemhiába vártak eddig!

Nem egy félisten született
Két lánynak adott életet...
Dehogy bánta már a dáma:
Ikreknek lett anyukája!

• Humor
• Anya

Böngésző

• Kategóriák
• Címkék
• Szerzők
• Klasszikusok

Szerző

Zsuzsa Mihály

Népszerűség: 25 figyelő

Adatlap

Mégsem figyelem

Vers

• Kedvencnek jelölés(12)

Vers figyelése

• Ellenőrzés a verselemzőben
• Hibajelentés
• Beállítások
• Törlés

A verset eddig 63 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. február 22.

Megosztás

Link:

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Új címke:

Kedvencnek jelölték (12)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Zsuzsa Mihály

Változás

Moccanatlan alszik a táj
Sziklában, fában szunnyad a jövő
Jeges trónján Télkirály
Csikorgó álmokat sző

Egymásnak feszülő erők
Kozmikus térben az óra üt
Noszogat ébredezőt
Napocska sárgábban süt

Milliónyi tündér nyilaz
Télkirály jégvára repedezik
Népének parancsot ad
Fagyos csúcsra költözik

Hunyorgó szemmel nyújtózik
A Föld, magát a fénynek kitárja
Szép asszony vágyakozik
Így szerelmére várva

Faágon jégbilincs pattan
Hópehely dalolva olvadozik
Rabvízcsepp cseppen-csobban
Lefelé kívánkozik

Száraz levelekről kőre
Onnan testvércseppekkel érbe, s tovább
Muzsikáló csermelybe
Mely sebes patakba vágy

Mezőkön át, hegyek között
Zúgókon robajlik, szalad a víz
Elér folyót, hömpölygőt
Mely nagy óceánba visz

Valahonnan a langyos szél
Egy este csendesen belopakodik
Kíváncsi őz már nem fél
Mezőn nyúl ágaskodik

Télkirály vert hadserege
Feszített iramban északra fut
Tavasztündér seprűje
Után már tiszta az út

Örök hó birodalmában
Télkirály nyugtot lel, és gyűjt erőt
Jön szelíd ősz nyomában
Már várja jégtrónja őt.

Ám addig rejtélyek, csodák
Virágból gyümölcs, és bódító bor
Végtelen nyáréjszakák
Csókok, mint milliószor

2018. február 15.

Szélkirály
Szélmuzsika játszik faágon , levélen
Töredezett fényben arcomat süttetem
Langyos kis suhintás majd friss iramodás
Körülfon , betakar kócoló borzolás.

Honnan hová sietsz rejtélyes királyfi,
Hol van a palotád és anyád , apád ki ?

Valahol még szélcsend egy fűszál sem hajol,
Tér és idő mélyén nyugalom honol.

Halk csilingeléssel ébreszt egy napsugár,
"Serkenj fel , ébresztő! hegyorom s tenger vár"

Légbuborékok és kis levegősejtek
Lázadva forognak és egymásnak esnek

Egyik fel másik le, forr már a szélkatlan,
Vajúdó méhéből friss szellő kipattan!

Vidám szellőgyerek szabadon szárnyalva
Hódítva törekszik melegebb tájakra.

Ahol ellenállva állnak az útjába
Haragos arcát gyorsan megmutatja.

Ereje növekszik táplálják , buzdítják,
Palackból szabadult testvérek nógatják

Száguld szélkirályfi , lengve száll palástja
Egy sötét felhő szól: " Vegyél a hátadra"!

"Ülj rám felhő testvér,utazzunk már együtt
Tikkadt tájak várnak hogy szomjuk enyhítsük!"

Nyergelsz és én viszlek, villámok is űznek,
Tovább már nem várok, nyisd meg zsilipedet!"

Kövér esőcseppel, hűvös zuhataggal
Világot fürdetünk a nyári záporral".

Újul éled minden, ázott mező bódít,
Madár tollászkodik,róka bundát szárít.

" Ég arcát simítom hogy ragyogjon kékje
Pár kis felhőfoszlány szép szivárványt fesse"

Boldog fáradtsággal csendes berek mélyén
Elnyugszik szélkirály, álma legyen szép, s mély

Gondolat szárnyán kastélyába repül,
Ahol teljes a csend, minden vihar elül.

S égi varázsszóra mikor újra indul
Szellőként simogat, vagy orkánként szétdúl!

 Íz  Zűrzavar

Ízek kavalkádjával dorbézolok már reggel

Feketekávémat citromos teával kisérem

 

Győri  darált keksszel  itatom fel a savamat

Nekem  ne mondja senki  mitől  érzem  jól  magamat!

 

Már túl  vagyok  a  komolyabb , nehezebb dolgokon,

Finom  tökmagolajjal  a torkomat  olajozom.

 

Édeskés ,  sikamlós, feketén  gyöngyöző ital

Nyelvemen táncoló   kacagó,, ízünnep , viadal.

 

Jaj, gyorsan kis olajbogyó fanyarságra vágyom,

Lángoló   csilivel  töltve, nem bánom kipróbálom!

 

Ízlelőbimbó merényleteket követtem el

Hamar az ecetes ruszlit !  Mit tettem  ,ó Istenem!

 

Sanyarú  savanyú ,jaj elég belőled , nem kell!

 Jöjjön a sós !  A mesében is nélkülözhetetlen.

 

 Mint medve az  eszét  vesztve  egy  mézes bödönnél

Úgy vágyom  igazi  ízre  a franciakrémesnél!

 

Egyre  nagyobb  nyelvemen a káosz  ,a zűrzavar,

Jöjjön  a tüzes  bikavér,  mi  rossz szájízt eltakar!

 

Ez sem jött be!  már  érzem  és ajtómat  csapkodom

Íztelen  reggelem , sőt  az egész  világot   szidom.

 

Ahogy  a  számat csúnya  szavakra  kinyitottam

Csodálatos , fűszeres  szagot  éreztem orromban!

 

Mint rossz álomból ébredve  mindent  elfeledtem

Szellő   szárnyán  tavasz illata táncolt  a kertemben…

 

Igen, a legősibb ösztön  az életnek  szaga

A teremtett világnak ez a sava ésa borsa!

 

Éles  lesz a  szem  a fül, és  finom  a tapintás,

 Na  és  nem utolsó  sorban fontos  a párválasztás.

 

Ó  Orr,   te csodaszerv, az életnek  íránytűje,

Csömörnek  , bánatnak, rossz szájíznek  messzeűzője !

 

 Kedves  Barátaim !! Jót  és  sokat  szagoljatok,

Testi – lelki harmónia lesz majd a jutalmatok!