zseton blogja
kivetülés
végül szembenézek magammal
ütközéspontnyi pupillám tágul
a nekivágódó igazságtól
nekem ennyit mértek
a hozzám közeli
távolodó világból
könnyekbe csomagolhatnám
de már nem engedem meg
magamnak
'ez végelgyengülés'
inkább erőlködve
lecsukom szemhéjam
a semmiért
meglehet hogy kegyelem csupán
mi életben tartott akkor
amikor elvesztettem
kezed szorítását
körém fonódó
meztelen árnyak kergettek
löktek tovább
mellette és nem benne élek
már anyagtalan lett a világ
s elnémult nyöszörgésem
a semmiért is feladnám
de a puszta szó még mindig
fegyvert szegez rám
Címzettem ő:Edina:-)
maradhatsz hangtalan
néma szemű hölgyem
selejt lábnyomaim
egész eddig tűrtem
magam után hagytam
és valahol elvesztek
ők is hangtalan
de még utánam vezettek..
intuícióféle
furcsa pózba merevedő világomba
vésztartalék minden még mozgó kép
járdaszigetre csavarodó piszok
önmagam mása már csak szemét
pökhendi mécsesek állják utam
vagy néha mélabúsan követnek
körüldong elémalázkodó fényük
és vészjóslón belém mar a gyűlölet
végső örömöm
elzüllött tegnapom
hordaléka a mának
füstös kocsma.
ajtó záródik.
lelkem bordélyháza
piros fényben úszik
átjárja sikoly
vágy, fájdalom
pénzt hagyok itt neked
élet-kedves szajhám-
várlak a túloldalon..