Rianás

zoltan.aranyodi•  2022. január 27. 14:13  •  olvasva: 62



Lillafüredi tó. 

Összefüggő jégréteg a ropogós hótakaró alatt. A környező fákról leolvadt karácsony óta, itt a hideg még egybentartja. A szélein sétálnak, játszanak csúszkáznak,  korcsolyáznak. Jéghokiznak, fakutyáznak, menyasszonyt fotóznak. 


A másik végén megyek rá. 

Magabiztosan indulok, idei első meztélábas hófutás, már nagyon hiányzik. Bátran lépdelek előre, élvezem a puha szabadságot, ami kezdi melegíteni eleinte a talpam, később átjárja az egész testem.  

Légzésem egyenletes, tudatom kezd kitisztulni.


A közepe táján azonban egyre gyakoribb, rianó hangokat hallok. Eleinte nem foglalkozom vele, mígnem gyakoribbá, erőteljesebbé válik.

Gyorsabban szedem a lábam. A ropogás és a levegővétel erősödik. Pillanatnyi aggályaimra nem figyelek, csak a célra. 

A belső csend eluralkodik rajtam. 

Biztos vagyok benne, végigérek. 

Közben a kastély is felsejlik a távolból, a hangok erősödnek, az emberek közelednek, gyermekek nevetgélését hallom. 

Átjutok, hálát adok érte. Jó érezni, lélekzek, élek. 


Utólag tudom meg, az enyhébb idő és a mélység végett a közepén vékonyabb a jégréteg, felelőtlenség idáig bemerészkedni.

Késő bánat, jó lecke a jövőre nézve. 


Jó egészséget! 


Lillafüred, 2022 január

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2022. január 27. 19:40

Csak óvatosan.

Törölt tag2022. január 27. 17:56

Törölt hozzászólás.

Mikijozsa2022. január 27. 16:45

nagy kaland vót