zoltan.aranyodi blogja

Amikor eljő az éj és ketten vagyunk a parkban, várom. Ránk tör az álom. Megtalálom. Fölkapom a kabátom és látom. A hajnalt látom, a pirkadatot állom. Lassan feltör a fény, felmelegednek a szívek, kezd olvadni a hideg, távozik a rideg. Állom, leveszem a kabátom, süttetem a szeretőm, családom, barátom, te vagy az ébredő álom! Gratulálom! 

Talán várod, netán állod, holnapután ma is megtalálod, feltéve, ha kipróbálod.

Látod?

Akkor jó!

Bükkszentkereszt, február 14.