zoltan.aranyodi blogja

meddig tartana, miként alakulna a zsírdisznók hatalma, ha az emberek hazavinnék a beléjük vetett bizalmukat és a virtuális semmit, majd elkezdenék a saját életüket élni?

Csak úgy megugrottam. Merthogy idén még nem volt sós víz, meg más se nagyon. 

Egy régi jó barátom hívott Görögországból. Kivett egy nagy lakást, sok szobást. Aztán nem ment se a család, se a barátok. Beijesztették őket rendesen. Félnek, mint általában az emberek többsége manapság. 

Beépült mindennapjaikba a rettegés, még ha tagadják is. Szorgalmasan, alázattal viselik ál arcaikat, szájtapaszaikat, mára megszokott jelenséggé vált. Már nem kérdeznek. Belefáradtak, megkeseredtek, inkább tűrnek, engedelmeskednek feljebbvalóiknak. Az időnkét felerősödő jajkiáltásokat azonnal magával ragadja a legenyhébb nyári fuvallat. 

Azt  sem kérdik, a szomszéd hasmenésére nekik mért kell pelenkát hordani. Természetes jelenség lett, csakúgy, mint a szófogadás, a bólogatás. Abból baj nem lehet, különben is bírságolnak mindenütt. A tartalék meg fogyóban, ha van még egyáltalán. Sokaknak már a friss kenyér meg a munkahely is csak álom. Nagyot változott a világ pár hónap alatt. 

-Gyere Zolikám, egyszer élünk! - hallom még az autóban is a szivélyes invitálást. Nem sokat gondolkodok, másnap már úton vagyok, fillérekért lefoglalt gépem irányába. Munka úgysincs, ami meg van, az is elenyésző. Jobb a parton szenvedni napsütésben, mint esernyő nélkül téblábolni a pocsolyában. Aztán majdcsak lesz valahogy. Eddig is volt, eztán se lesz másként. 

A család is tétovázik, senki nem tud semmit, félnek a karanténtól. Inkább legyen a bányató, igaz sótlan, de legalább nem leszünk hetekre bezárva. Ez az idei nyár szlogenje. Mintha börtönbe készülnének. Nem érdekel, nekivágok, mire visszaérek, eldöntik mit akarnak valójában. A sós levegőnél, napsütésnél úgysincs jobb orvosság. 

- Megint keményítenek az osztrákok! - hallom a varjakat. Az elején sem hittem nekik - kilestem az urakat a kaszinóban - most már végképp nem. Indulok. A csomagom kb. 3 perc alatt összerakom és akkor sokat mondok. 

Kicsit félve közelítek a kishatár felé, jobb a biztonság, itt biztos kevesebben vannak. Nem szokásom kivetíteni dolgokat, a tüske azért néha megmarad az ember fiában. Aztán semmi. Egy autó nem sok, annyi sincs  előttem. Csak lassítok, az okmányokat látva udvariasan, mosolyogva továbbintenek. 

Hurrá, itt vagyok ismét. Már nagyon hiányzott egy kis alpesi levegő, sok volt ez így töményen az utóbbi időkben. 

Csend és nyugalom mindenütt, embert alig látni. Az üzemanyag egy euró alatt, tele is nyomom a jószágot. A parkoló, a vonat, a csekkolás, minden a legnagyobb rendben, a biztonsági ellenőrzésen is pillanatok alatt átjutok. 

Szabad az út, felszállunk, két óra múlva várnak a reptéren. Elhagyjuk a Fertő-tavat, a Balatont, míg itt írogatok, le is érünk, csak az övek csattogására kapom fel a fejem. A nap elbújni látszik a horizonton. Egy kislány ébredezik mellettem, szájkosara rég a földön. Senki nem szól érte. 

A határon még csinálnak egy három másodperces, ingyenes randomtesztet, eztán már semmi nem áll a pihenés útjában. 

Arra kérlek, ha menni akarsz valahova, menj nyugodtan, ne pánikolj! Ne félj, mert a félelem nagyobb ellenség, mint az, aki megtéveszt vele. Győződj meg magad a dolgok valójáról! Csak figyelj! Félni akkor is ráérsz, ha ott az ideje. Akkor meg már minek, olyankor cselekedni kell. Úgyhogy azt mondom menj, élvezd a természet csodáját ahol éppen szeretnéd, addig, amíg csak lehet! Ne hagyd magad dobozba bezárva élni, ne hagyd magad félni!

Még este megmártózom a hűsítő hullámokban, mert azok csak a tengerben léteznek, nomeg a mesékben. De ott sem jelentkeznek be hónapokkal előtte. Csak úgy jönnek, hogy megtanítsanak szörfözni a hátukon. Kihagyom a másodikat, egyből a harmadikra ülök. 

Hálás vagyok hogy itt lehetek, még ha csak pár napra is, mindenképp felejthetetlen élmény marad. 

Áldás! 

Athén, 2020 júliusán

Mai mantrám:

Örömmel és hálával futkározok az erdőben, mert erősíti az immunrendszerem, mint a citromos-mézes gyömbér. Tudom,  határtalan vagyok, még a halál után sem tudnak bekorlátozni. Szabadnak születtem, szabadon is távozom, ha eljő az ideje. 

Nem úgy vigyázok másokra, hogy homokba dugom a fejem, papagáj módjára ismétlem a botorságokat, majd lehúzom magam a csatornába. A mostani helyzetben lehetőleg elkerülöm embertársaim, amennyire lehetséges. 

Egészséges, ezért hálás vagyok, mellőzöm a sületlenségeket, a torzításokat, a túlzásokat, mint írott, mint tudósított formában.

Jó egészséget! 

Miskolc, 2020 márciusán

Ha társaságom illatának hiánya nem felel meg elvárásaidnak, kérlek keress olyat, aki kiteljesíti ezen életszakaszod lenyomatait. Ha saját társaságod hiánya nem felel meg jelenlegi igényeidnek, kérlek találj olyat, aki kiegészíti ezen élethelyzeted változásainak változatait. 

Elsősorban azonban arra kérlek, kezdd el keresni önmagad. Ha nem kevés munkával és fáradsággal eltöltött kutatómunkád eredményre lel, úgy máskülönben is örömmel tölt el hiányom teljessége, az igénytelenség igényességének megfogalmazása nélkül.

A bántás balgasága - eredménytelen.

Az elfújás ostobasága úgyszintén - sikertelen.

Elküldeni? - nevetséges.

Bezárhatsz fiolába, elfogyok.

Beolvaszthatsz szappanba, elkopok.

Elfogyaszthatsz mézben, kicsúszok. Igaz kissé másként - / is létezem / - midőn földből kinőve ismét jelenlegi pompámban illatozom.

Mindenütt, megfoghatatlanul, neked. 

/ Változások, részlet /

Kapolcs, 2018 júliusán