zoltan.aranyodi blogja
Egyébfacebok...
Tévedések elkerülése végett; a tegnapi kiírás, részlet, aranyodizoltan "Változások" c.készülő egyfelvonásosából, amely egyik barátja akkori státuszát akarta volt szemléltetni. A szerző köszöni szépen jól van, megtalálta a saját útját és nem kér tőbb erre irányuló üzenetet.
Elgondolkodott azonban, hogy könyve befejezése után csak tündérmeséket vet papírra. Így válik a képzelet valósággá.
Az idézet mindezek végett innen lekerült, a poetos irodalmi blogban továbbra is olvasható. További szépeket! Baráti üdvözlettel.z.a
Szalagavató kilátással
tévedések elkerülése végett közli a kedves ismerösökkel:-- Nem inzultált senki, verekedésbe sem keveredtem, a hiányzó fél halántékom oka az üvegajtón való távozás a bevásárlóközpontból!
Baleseti jegyzőkönyvben az incidenst a "zárt ajtón való távozásnak" tulajdonították, amit szerencséjére horzsolásain és rekeszizmain kívül csak a bejárat üvege sínylett meg igazán.
Változások/részlet/
Belekortyolt a kávéjába, beleszippantott a friss sós levegőbe a virágos terítőktől is élénk kávézó teraszán és mesélni kezdett:
-"Soha nem felejtem el azt a leprást Saigonban. A négysávos út baloldalán csúszott lefelé a szegély szélén. A Brodway sikátoraiból kikanyarodva lettem rá figyelmes. Először be sem tudtam azonosítani. Az emberek - járda híján - nagy ívben kerülgették a gyér autó, viszont annál nagyobb motoros forgalom közepette. Egy boltból kimerészkedő látogató egy méterre megközelítette és dobott egy húszcentest a nyakában lógó perselyvödörbe. Nem is lógott, inkább húzta maga után, mivel hason közlekedett jobb keze és bal lába híján. A páros szerveinek maradékai is a kötéstől gennyesen átitatódva jöttek a még élő törzs nyomában. Viccesen rá mondanák hogy törzsvendég - se keze se lába - de nem volt vicces. Sőt groteszk és szánalomraméltó. Csak nézett rám felfelé a szomorú, üveges, de értelmes barnásfekete tekintetével és nem tudtam nem sajnálni. Minden erőm összeszedve közvetlen mellé merészkedtem, egyik kezemmel egy tízdollárost csúsztattam a vödrébe,a másikkal minden erőmet felülmúlva végigsimítottam hajkócmaradványokkal tűzdelt véres, kopasz koponyáján. Még egy beteg kutyától - sajnos, ehhez tudnám hasonlítani - sem éreztem akkora hálát, mint ettől a véres gennyeiben csúszkáló emberi maradványtól...Nem tudom miként került oda, megérte-e élve az utca végét, mindenesetre emléke örök nyomot hagyott bennem és hálás vagyok az égieknek, hogy egészségben láthatom meg a kelő mindennapot!Jó egészséget!"