Lángnyelvem

Az élet csak egy kazal szalma,
Én vagyok a tűzhöz a szikra
Mi talán egyszer majd fellobantja...
Az én tüzem égni fog, olthatjátok,
Hiába - a lángnyelveket meg nem állítjátok!

Vessed a sorokat a papírra,
Ne maradjon üres hely, mire más is írhatna
Fiatalkorom lángja fogja megemészteni,
Maradandó értékeket egyet sem fogsz veszíteni!
Én látom a szikrát a szemedben... szavam ezre fog helyette hevíteni!

Én leszek az a pattanó szikra,
A láng, mely fel csap újra meg újra!
Érzed már, hogy hogy éget?
Nyomorúságos életednek vet véget!
Ez a tisztító tűz, mely érted lobbant,
Mikor fejemben a gondolatod megfogant...