zita blogja

zita•  2008. május 14. 21:00

Egy kis szerelem

Tüz az almomban

Hozzaert kezem kezedhez,
s remegni kezdett a testem,
szemembe neztel csendesen,
es vegre megertettem.
Elmult minden körülöttem,
megallt a pillanat,
a börön a bör simitasa,
csak a sohajok,a vagy maradt.
Forro,edes iz,
mint szomjazo gyermeket
itatva folytotta belem a szot,
tudtam karjaidban elveszek.
Becsuktam a szemem,
Könny csordult arcomon,
remegve adtam meg magam,
meggyujtott az edes fajdalom.
Nem talatam rajtad gyönge pontot,
elgyengült reg hideg szivem
nem tudtam fekezni az erzest,
ott voltam hat neked vedtelen.
Melleimhez erintetted ujjad,
vegigfuttattad hatamon,
felve borzongott bennem,
valami szerelmes fajdalom.
Fellobant bennem a tüz,
belülröl perzselte testemet,
szemedbe neztem, s valami megfogott,
ugy neztel feledni nem lehet.
Felebredtem es elmult
csak a szemed parazslott a sötetbe,
almodtam csak,almodtam az egeszet,
szomorusag markolt szivembe.
Alom volt csupan a vagy,
tüz voltal az almomban,
s azota ha a szemebe nezek,
langja ujra lobban.

zita•  2008. május 10. 13:54

Sírni volna jó...

 Százszor átgondoltam,
És olyan nehéz a szó,
Most arra gondolok,
Hogy sírni volna jó.
Menekülök inkább,
Futok a múlt elől,
Hisz fáj minden pillanat,
 ha emlékezés gyötör.
Minden tekinteted fáj,
Minden ölelésed sajog,
Minden csókod éget,
Mert nélküled vagyok.
A partot a víz öleli,
A fákat az őszi szél,
A virágokat a napfény,
A holdat a sötét éj.
Mindenhol harmóniát látok,
Mindenki boldogan él,
Csak én vagyok ilyen árva,
Csak én vagyok aki fél.
Olyan hosszú az éj,É
s oly szürkék a napok,
Hisz minden mit szerettem,
Benned volt, s most halott.
Így még százszor átgondolom,
S még jobban fáj a szó,
És halkan azt suttogom:”sírni volna jó”

zita•  2008. április 8. 09:56

Az élet...

Az élet mindenben ott van,
csörgedezö patakokban,
ébredezö napsugárban,
csöndes, álmos holdvilágban,
kisleányka kék szemében,
a piros masnis szökeségben,
az aranyló búzában,
a nyíló ibolyában,
lélegzö fák levelében,
tücskök éji zenéjében,
esöben és hóesésben,
bánatban, és szerelemben,
Könnyekben, mik arcunk
peremén futnak,
szavakban, miket
szerelmesek súgnak,
a mosolyokban,csókokban,
sóhajokban, vágyakban,
fájdalmakban, álmokban,
tengerben és sivatagban,
haragban, és akaratban,
emberben, állatban,
höségben, csikorgó fagyban,
az élet mindenben ott van...
az élet mindenben ott van.

 
1...787980