zita blogja
Búcsúzni kell
Barnásszöld szemeddel nézel rám szomorúan.
Mondd érzed – e, hogy mennyire szeretlek?
Most csak ölellek, óvlak, s félek iszonyúan,
hogy többször nem mondhatom már neked.
Kicsiny tested ernyedt, parányi, törékeny.
Gyönge, s még a széltöl is óvni kell.
Most csak nézlek téged félve, szegényen,
mert még nem tudlak, nem veszíthetlek el.
Tizenkét éve vagy már itt mellettem,
és közben teljesen a részem lettél.
Léted nekem jutó részét már elvettem,
nem is tudod, hogy hányszor megmentettél.
Nélküled maradok teljesen védtelen,
ha el kell menned, hogy fogadjam el?
Bölcs, szótlan, gyönyrü kedvesem
tudtam, hogy egyszer majd búcsúzni kell.
Idő
Kattog az óra a falon.
Könyörtelenül telnek a percek.
Órák, nappalok, éjszakák,
napok, hónapok, évek.
Semmiből leszünk mi emberek,
s testünk a semmibe porlad.
Fehér ujjakkal szorítjuk az időt,
mégis elfolyik csendben a holnap.
Öröknek hisszük, mégis oly rövid.
Elpereg, mint a homokszemek.
Nagy tettek, hatalmas pillanatok,
nem lesznek majd csak történetek.
Csak nézzük, hogy elfolyik előttük.
Pereg a homokóra, az inga leng.
S ha megáll a szívünk a végszóra.
Mindent elborít majd a csend.
Olyan valótlannak tűnik,
nem látjuk a pazarolt ídőt.
Nem ismerjük fel amit veszítünk,
csak majd éppen a halál előtt.
Addig kell szeretni, amíg lehet.
Addíg amíg ketyeg az óra.
Semmit se bánni csak fáradtan
boldog mosollyal térni nyugovóra.
Lefestettelek
Ahogyan épp olvasol
lefestettelek.Piros mosolyt szádra,kékre a szép szemed.Finom árnyékban a nyakad,és a vállad vonalát.A hófehér lapokata széket, a zongorát.Amíg nem figyeltélén lefestettelek.Arcodra derűt,szemedbe kék eget.Hajadba szórvaezüstös szálakat.A csendben megbúvószerelmes vágyakatMadár
Kalitkába zárt madár
vérző szárnya törött.Csak dalol szomorúana sötét lepel mögött.Kicsi a szűk kalitka,a dal mégis vidám.Egy kismadárról szólodakinn a fán.
Hegyekről, szélről szabadságról mesél.Énekel csak énekel,sohasem henyél.
Vágyódó énekét,meghallja a halál.Fényes magas égberepül a madár
Mondd!
Egy lépésnyire voltál,S mégis olyan távol.Semmit sem értettélszavaim sorából.Senkid se voltam,senkid se vagyok.Szeretni akarlak,s te nem hagyod.
Elkóborolt bárányod,oly magányos vagyok.Szeretni akarlak,s te nem hagyod.Mondd hogyan várjalak?Mondd hogyan kérjelek?Mondd anyám mit tegyek,hogy engem is szeress?