Bűnök

Úgy tartja a mondás:

Azt kívánd másnak, amit magadnak kívánsz.

Mégis kavarjuk a homokot

ha fúj a szél, más szemébe...

Belekötünk minden semmiségbe.

Hibát keresve maró gúnnyal.

S mintha ettől bármi is

jobb lenne nekünk,

mások ballépésein nevetünk.

Nem figyelünk a szavakra.

Nem nézünk a szemekbe.

Sót dobunk hanyagul

a fájó sebekre...

Taposunk, hogy el ne tapossanak.

Közben kerüljük nagy ívben a tükröket.

Valaki mást bántunk, hogy ne rajtunk, 

rajta hagy nevessenek.

Van a vad, és a vadász,

a sűrű erdő az embertömeg.

Van aki nyugodtan alszik éjel.

Másokon meg sajognak a sebek.