Mikor az Élet

Ez volt az egyik dalszöveg, mely kapcsán megkeresett egy Svédorsazágban élő, nagyszerű gitáros-zeneszerző. Köszönet a Világhálónak, mert nélküle nem jött volna létre a közös munka, s így már időközben készül a 7. dal...

Mikor az Élet ázva-fázva

Kietlen úton lépked,

Csendből szőtt nagykabátba

Beöltözik a szíved.

Kapaszkodnál a Reménybe,

De szertefoszlott régen,

S a Magány, mint egy ragadozó,

Nem tartható féken.

Bridge:

Pár percre állj meg,

Mintha egy bölcs tölgyfa lennél,

A szellő felébred,

S a fák suttogják, merre menjél.

Refrén:

Lelkünkben járva,

Van, hogy eltévedünk,

S a boldogsághoz

Nincsen ingyen jegyünk.,

Lelkünkben járva

Csodára lelhetünk,

Hisz mi más volna az,

Hogy szerethetünk.

Mikor az Élet elkísérhet

Jó barátként téged,

A nagykabát földre hullhat,

S felsóhajt a szíved.

Egy érzés súgja merre indulj,

Mégis tisztán hallod,

Nem kívánhatsz többet annál,

Valóra váltod álmod.

Bridge:

Pár percre állj meg,

Mintha egy bölcs tölgyfa lennél,

A szellő felébred,

S a fák suttogják, merre menjél.

Refrén:

Lelkünkben járva,

Van, hogy eltévedünk,

S a boldogsághoz

Nincsen ingyen jegyünk.,

Lelkünkben járva

Csodára lelhetünk,

Hisz mi más volna az,

Hogy szerethetünk.