zenebohoc blogja

zenebohoc•  2022. január 29. 20:41

Emlékezés

        Megtörtént események alapján! Egy csendes nyári estén, mikor fejem fölé szállt a hold, s arom cirogatta ezüst kezével, reád gondoltam kedvesem. Arra mikor először találkoztunk, és arra mikor azt mondtad vége, és örökre búcsút intettél. 

        Most szomorú életem temetőjében keringek és kereslek, de sehol sem talállak. Vágyom arra hogy érintselek, arra hogy ízleljelek, bőröd tapintsam és szerelmed érezzem. Szememre könnyeimtől néma köd szállt, és addig se látok el, amíg orrom ellát! Viszont hiányod úgy hasít belém, mint  éjszakába, a vércse hangos, vérfagyasztó sikolya. Életem erdejében,  bolyongok, és nem tudom merre kéne mennem. Csendben leülök sírod mellé és felidézem könnyek között emléked. Emlékszem mikor először megláttalak abban a gyönyörű bársonyos kenyér zacskóban amiben tested pihent.  Óvatosan kiemeltelek a zacskóból, és kezemre helyeztelek, finoman legdrágább arany vágódeszkára fektettelek. és óvatosan megcsókoltam puha kenyér tested. Magamba szívtam tested lágy illatát, és reád kentem életem, minek meggy íze volt. Arról a meggy fáról szedtem, a meggyet ami legkedvesebb volt nékem, és amire mindig felmásztam mikor gyermek voltam. Megragadtam legdrágább késem, és a lekvárt szétkentem testeden, és csodáltam, ahogy a puha nedv tested redőibe csurog. Meghintettelek fahéjjal, néked adtam parányi életem, és újra magamba szívtam illatod. Ekkor...kezem meginog, és te kiesel belőle, tested a levegőben forogva a földre zuhan, a lekvár bánatosan szétkenődik a padlón,  én összeesem, és Murphit okolom hogy miért nem segített? Reszketve állok fel, és a könnyeimet bársony kenyér zacskóba törlöm.

           Itt ülök sírod mellett, ami nem más mint kedvenc tányérom, kezemben kés mivel megkentem tested, és arra gondolok utánad megyek, és hátra hagyom semmit nem érő életem, és reménykedem, hogy ott messze,  még valamikor viszont látjuk egymást.

           Ez volt a történetem veled, egyetlen szerelmem, drága lekváros kenyerem.