Jövőnk záloga
MũvészetEngedd közel
Mond mégis miben bízol,
Hogyha penge élén táncol
A jövőnk már a jelenben?
Elleszünk a célkeresztben?
A Béke csak megtűrt vendég,
Ha a gyújtózsinórt lefektették.
A végén van már több száz bomba,
Hogy a jövőnket döntsék romba.
Ez lesz,ha nem változik semmi,
Ideje lenne embernek lenni,
De nem csak ímmel-ámmal,
Annyit ér,mint egy ósdi várfal,
Mert nem kell ellene semmi más,
Mindössze egyszemélyes támadás,
S papírvárként simán összedől,
Tanulni kéne végre ennyiből.
Tegyünk olyat,amit eddig soha még,
A pengetáncból réges-rég elég,
Az emberség legyen a mérvadó,
S így nem leszünk többé áruló,
A saját fajunk árulva el,
Ami most távol van, engedd közel.
Szavazzunk egész évben
Kapd már össze magad végre,
Mert a jövőd összetépve,
Annyi,mint egy papírfecni,
Tedd meg,amit meg kell tenni.
Nem bonyolult, oly egyszerű,
Úgy mint az, hogy zöld lent a fű,
Minden eldől már a fejben,
„Csak” egy érzés vezéreljen.
Emberkígyó követ egyre,
Lelkedre rátekeredne,
De ha saját utad járod,
És nem csak a csodát várod,
Nincs és nem is lesz esélye,
Békés szívvel állj eléje,
Nézzél mélyen a szemébe,
És szavazz a Emberségre.
Aratás
Bombatölcsér szélén ülve,
Azt hittem, hogy itt a vége,
Az emberi aratásnak,
Hol jársz Béke? Már úgy várlak.
Több robbanás nem lesz végre,
S leülsz mellém visszatérve,
De ehelyett velem szemben,
Az arató ott ül csendben.
Alig hittem, amit látok,
Hogyan lettünk hús-vér bábok?
Gyarló énünk kezeiben...
Felém kúszott a Félelem.
Attól, hogy ott volt közel,
Karok nélkül úgy átölel,
Összezúzza a lelkemet,
Szép lassanként eltemet.
Ha véget ér a fegyverszünet,
Megy tovább az emberszüret?
Nem kérdés,az,hogy mi vár,
Ha buzgón arat majd a halál.
EPILÓGUS
Rémálmomból felébredve,
Lágyan átölelt a Béke,
De csak néhány pillanatra,
Mert akár egy éles szabja,
Éles hangnak vijjogása,
Rádöbbent a valóságra.
És beindul a durva show,
Sikolt a légiriadó.
Rohanás az óvóhelyre,
Ha közben nem lőnek fejbe.
Ez ugye egy újabb álom?
Az ébredést már nagyon várom.
De hogyha a jövőt látom,
Ideje lesz harcba szállnom ,
A Békéért azon nyomban,
Különben a bomba robban.
A "harmadik" /interaktív vers/
A „harmadik” itt van közel?
A jövő majd biztos felel.
Igen, vagy nem. Ily egyszerű,
Zöldell-e még majd a fű.
Terem búzát még a vetés,
Felcsendülhet a nevetés?
Vagy az Élet meghajol,
És a síri csend honol.
Nem tart majd csak pár napig...
Szörnyeteg lesz a harmadik!
Pokoli show a végső bál,
Hiszen mindent felzabál,
Mindent, ami sír és nevet,
Na meg persze gyűlöl, s szeret.
Lesz aki majd még remél,
De ameddig ember él,
Az éhsége hajtja egyre,
Ő a Halál célkeresztje!
Mindannyian tudjuk régen,
Hogyha egy nap nem hal éhen,
A lőszerrel nem spórolva,
A jövőnket majd felfalja.
A döntés most még rajtunk áll...
Hiszed még, hogy béke vár?
Jövőnk záloga - Túlélők
A dal zenéje szöveges videóval:
https://www.youtube.com/watch?v=EOSDJzyE-PI&list=PLqgtzAozyg-m7MeRRnN47wXXGy0pRqW0L&index=5&t=0s
A Balsorstól már
Kaptunk pofont bőven,
De sosem tűrtük
Bénult, néma csendben.
Visszaadtuk
Busásan gyakorta,
Álmainkból
Valóságot gyúrva.
Bridge:
Túlélők vagyunk
Már évszázadok óta,
Túlélők vagyunk,
Ez egy hosszú földi próba.
Refrén:
Mulandó a testünk,
De a lélek meg nem törhető.
Van még annyi tervünk,
S összefogva mindig lesz jövő.
Egy a dolgunk
Szakadékhoz érve,
Minden vitát
Tegyünk gyorsan félre.
Ha mögöttünk már
Az egész erő ég,
Híd a túloldalra
Építhető még.
Bridge:
Túlélők vagyunk
Évszázadok óta,
Túlélők vagyunk,
Ez egy hosszú földi próba.
Refrén:
Mulandó a testünk,
De a lélek meg nem törhető.
Van még annyi tervünk,
S összefogva mindig lesz jövő.