zafir blogja

Bús szíveden buja seb, kelevény,
szürke idő, egyre fogy a remény,
félelem marka fojt, nincs levegőd,
gondolat dús boga lopja erőd.

Homlokodon ül a gond, s halovány
árnyéka lényednek vézna, sovány…
Állj! Ez az út lefelé sodor el,
nézd, a világ csupa szín, csupa jel!

Láss! Szemeden elavult az üveg,
dobd a szemétre, ne bánd soha meg,
írd utad át, légy te a vezető!
Lendület, láng, üde, friss levegő,

mit az új szereped neked ád, sose félj,
ez új terepen nem ijeszthet az éj.
Szellemed szárnyalhat, zenghet a dal,
vesd el a mankóid, légy fiatal!

Annak, ki életed társa lehet,
felszabadultabban nyújtsd a kezed,
átmelegít, hiszen lényege Nap,
fénybe vonhatja majd szárnyaidat.

Zámoly, 2015. 09. 01-02.