Maya blogja
Hóesésben...
Gyönyörű ez a hóeséses pillanat.
Veled sétálnék a hófüggöny alatt...
Lecsókolnám arcodról a hűvös pelyheket
S magam köré fonnám ölelő kezedet.
Jó álmodni, mert veled lehet.
Minden pillanat egy édes szösszenet,
Mit mondanál-egy forró lehelet,
Hűvösben is olvadó varázsos bűvölet.
A havas táj olyan nekem, mint egy múzsa.
Megérinti lelkem s felsejlik a múlt szerelme..
Remélem karácsonykor lesz még a hóból.
Örök hiány...
egy Anya elvesztése.
Olyan igazságtalan volt ez a történés.Napokig csendben voltam...
Nem sírtam, nem toporzékoltam, még fel sem fogtam.
Új életem indult? Nem, a régit folytattam.
Komolytalan döntést hozva, szinte hallottam:
Látod, látod, ugye megmondtam?!
Évek teltek el, de még ma is gombócok képződnek a torkomban, melyek nyomást gyakorolnak a könnycsatornáimra...
Most nyitom meg...magam
Míg el nem akad szavam.
Megjelenek néha, ezt azt elmondok,
míg tobzódnak bennem a gondolatok.
Üdvözlök mindenkit!
Szép jó éjszakát,
öleljétek lágyan
az álom angyalát..