Maya blogja

Érted élek

Nincs semmi különös, csak létezem

Érzékeim működnek, lélegzem

Körül vesz a világ, jó nekem.

Látom a sík mezőt a bérceket

Az erdőt a felhőt a színeket

Festek virágot, csodás képeket.

Hallom a világnak összes zaját

A gyárak monoton, bús moraját

S a gondtalan gyermekek kacaját.

Érzem a mézédes forró nyarat

Télen a hófehér hideg havat

Bőrömön a sós ízű nagy tavat.

Csak téged nem látlak, el nem érlek

Hogy nem hallom hangod attól félek

Hisz' minden pillanatban érted élek...

p { margin-bottom: 0.21cm; }

Egyszer egy eperre leltem.

Kezembe vettem,

de meg nem ettem.

Kedves lett nekem.

Nyelvemhez vettem,

cseppet megsebeztem.

Leve kecsegtetett engem,

de nem lehet engednem.

Szerelmet sejtet bennem...

Veled kell megennem!

p { margin-bottom: 0.21cm; }

Szempillám elnehezül,

ha engedném lezárulna.

Szemem álmodni készül,

ha engedném elaludna.

Ha aludna, biztosan álmodna...

Álmodna arról,

hogy milyen jó volna.

Milyen jó volna most vele lenni,

vele lenni, karjában megpihenni,

megpihenni...vele lenni...

A zaklatott lélek

mindig a magányba botlik

s neki nem mondhatjuk,

hogy '' Ne jöjj közel!''

Mert míg le nem csitul szívünk...

úgysem megy el...

p { margin-bottom: 0.21cm; }

Neved

Neved suttogom sötétben és fényben

Neved harsogom a világmindenségben

Nevedet írja a repülő az égen

Neved jön velem kéz a kézben

Nevedet látom álmomban és ébren

Neved gyújt lángot szívem belsejében