Maya blogja

yawert6•  2020. október 12. 21:29

Fotó keretben

 


Már régóta lógok a falon.

Sok éve, egy kattanással készültem.

Fotó, hófehér keretben -

mosolygó lány néz ki belőlem.

Néha elmegy előttem valaki,

hm… Anya.

A falra a képem Ő rakta ki.

Nap mint nap Őt látom,

s mindig a holnapot várom.

Néha egy pillanat csupán,

mikor szeme rám villan,

ám sokszor bámulva néz rám.

Ilyenkor azt érzem fülig szalad a szám.

Anya szeme simogat,

s fut mögötte ezer kedves gondolat -

Szöszke hajamba túr,

azt érzem,

mitől megremeg papírra nyomtatott lényem.

Szeretve sóhajt, csodál engem,

hú, de jó, hogy ide kerültem!

Keretemben határtalan az idő,

éled a múlt s állni látszik a jövő.

Ugyanaz a pillanat,

nem változok a múló évek alatt.

Hoppá!

Mindjárt elszédülök!

Keretem lendül, leveszi anya a szögről,

s vágyott ölében landolok.

Mély fotelben, lábát maga alá húzva,

az „engem” képét két kezében fogja.

Halkan dúdol,

s a dal visszavisz a rácsos ágyba,

anya keze simít babát mély álmába.

Ez az én képem.

Tudtam mindig -

én örök vagyok az övében.

Én kép a képben,

hófehér keretben,

s elhomályosulok

a könnyező

szemekben.

p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 115% }

yawert6•  2018. január 10. 21:32

Jövőre is...


Találj sok sok boldog percet

szeretőt, ki megölelhet

himnusz legyen baráti szó

szív dobbanás – jövő jelszó.


Tollból ki nem fogyó tinta

gondolat lendítő hinta

jövőre is legyen minta

mit is írjon az ART-ista...títs2en, hogy boldogan ébredj egy csodálatos napra..


yawert6•  2018. január 10. 11:21

Üres szív


A szerelmet vesztett ember

magányából költőt nevel.

Szíve ürességét telíteni kezdi

a kérdések halmazával,

és önmarcangoló, fájó érzésekkel

tölti meg, de érthetetlenül,

egyre nagyobb az űr,

melyben saját, erőtlen szívdobbanása

visszhangzik.

yawert6•  2018. január 9. 10:03

Halvány villanás


Halvány villanás a gondolat

mi belőled látszik

a voltál emlékeivel remegve játszik

emlékkönyvből szabadult kép

szunnyadni tért parázsba lép

veszélyes álom ébred

tüzem máglyává izzik...


yawert6•  2017. május 7. 23:00

Kék szivárvány

A tenger türkiz kékje hullámokba moccan

szabálytalan fehér fodrú habokba loccsan.

Halálos táncot lejt a sziklás part mentén

kifakul a pára az ég víz peremén.

Haragos, sátáni égbolt szór villámokat,

mely a végtelen mélybe húz kéklő álmokat.


Múlt idők elé nyúló ősi kapcsolat

halványkék árnyékú nem múló folyamat.

Küldi a dagályt felbőszült lépéssel,

közben szövetséget köt a révésszel!

Semmit sem rejthet, semmi nem védtelen

a szivárvány is oly kék, nem véletlen...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom