Terényi Anna
Pillanat
Pillanat
-Pillanat-
Végtelennek tűnik,
mint mikor az ég meghasad.
-Gondolat-
Némaságnak hallik,
ahogy a seb, ha hörögve felszakad.
Düh, harag:
elfojtott indulat.
Márvány arcok mögé bújt
angyali harsona.
A pillanat
megállt
Elnyomók gyűrűjében ragadt.
A gondolat
szárnyal.
Dúl, letarolja a falakat.
A márvány megtörik,
felzúg a harsona.
Zörögve szakad a lánc,
a szájak szóra fakadnak.
Szemekben a gondolat felég:
„Fiúk! Ki dobja az első Molotov-koktélt?”
Áramszünet
Legyen sötét
És csönd!Szakadjon bent a lárma,
Mintha apokalipszisre várva
Beforrna minden hazug szája.
És most nincsen Noé-féle bárka
Csak a sötét
És csönd.
Indulhat az égi vágta!
Ollóját feni az öreg párka
A végítélet nem sajnálna
Ma nem sújt le reád éles bárdja
De a sötét
És csönd
Benned vétkeidet játssza
Félelmed a bűntudat táplálja
Agyad bolondok útját járja
De nincs gyilkos ajtód mögé állva
Csak a sötét
És csönd
Kondul benned
Léted adta rög:
A leszakított alma,
Diktátor mámoros hatalma.
Javad erődet csillogja.
Szép ragyogásod most hol van?
Falja sötét
És csönd.
Rád nehezül
Semmi színű köd.
Torkodból lelked hányva
Kezdenél néma kiáltásba.
Lehunyt szemek mögé bújva
Zajokra nyitod ki újra.
S csak fény van.
Benned a sötét.
bALEKfeladat: Szerenád a megadott szavakkal
Melletted, Kedves, jöhet akármi.
Duzzad Tőled a TÚRISTASZALÁMI.
KAKTUSZt játszom, megböklek, Cicám!
Sok ember így kisKRAMPUSZt csinál.
Csavard ki a VILLANYKÖRTÉt!
Sötétben oldom a fecskét.
GÉPKENŐZSÍR nem kell nekünk,
Felajz minket a jókedvünk.
Lábadból fonj puha kerítést!
...Hmm..., hallom, elszállt a GÉPKOCSI FŐ-FÉKMUNKAHENGER KIEGYENLÍTŐ TARTÁLYTÖMÍTÉS...
Én mesélek
Este csillagos volt az ég,
A hold pihent a háztetőn
Gőzzel táncolt még egy fazék
Bent lámpa égett merengőn.
Alatta könyv világlott fel,
Óvón tartotta Nagyanyám
Hol Rá, hol könyvre néző szem
Fürkészett meseszál után.
"Boldogan élt, míg meg nem halt."
A történetnek jó a vége.
Ágyba bújva, paplan alatt
Álomban járt a gyermek végre.
Most könnyet ont a borús ég
Ázik kabát, fekete kendő.
Láb láb után nehezen lép
"Messze van még a tar dombtető."
Őszi fáradt virágokkal
Neve szürke kövére nézek,
S hadakszom a gondolattal:
Most Ő fekszik, míg én mesélek.
Üzenet
Nyugalom messzi szigetén,
Elásott kincsek rejtekén
Pihensz.
Ha kismadár rebben éjjel,
Akkor kélsz a lenge széllel
Útra.
A susogó ősz lombokkal,
Életadó forrásokkal
Üzensz:
"Fiaim, hogyha még mertek,
Adjatok helyt a jókedvnek
Ma még!
Nézzetek az ég arcába!
Csodát lát, ki Menny harcába
Réved.
Fogjátok kedvestek kezét,
Töröljétek le a könnyét,
Ha kell!
Magányomban azt kívánom,
Bánattal távom ne bántson
Téged.
Korhadjon csak éltem fája
Mosolyra húzódó szájak
Ölén!"