xltibcsi blogja

xltibcsi• 2022. május 9. 18:48

Lesz még

Lesz még életem kevés,

folyóból érként hegybe,

és a forrás a pihenés,

eltünni az ég-rengetegbe.

Gomolyként, lucskos város felett,

s aki eltűnt, most megérkezett.

Lesz még, madár az ágon,

lesz még dudva is, vágyón.

Tarka-barka ép gondolat,

melyre ráomlik a vakolat.

Sok szerény, ki mégis hibáztat,

ki árnyékból loholt, feltámadt!

Lesz pénz, ami nincs kevés,

kevés ember, aki sok.

Hajsza, hogy elérd az időt,

mert feléd bong minden lom,

az égen málló szélkakasok,

amelynek szárnyai likasok.

Vitorlát kacagó szél,

óriás kerék, domb alatt.

Lesz még, hogy egy-két szép tehén

is, szúrós szamárkórót talál,

egy dohos boglya árnyék alatt,

ami apróka rög gödröt váj.

Hallani fogsz, majd némát,

ha lelked nem rohan el,

és lesz még olyan, hogy vivát!

...csak karoddal nem éred el,

mint kutyaugatás, vadlibát

ami portád felett majd átszel.

Lesz ki szeret, és elvet,

hogy kikelj hát: magadból.

Rossz bor, jöhet néha jókor,

ha túl nagy a vár, s a hegyek,

Isten odacsap, de alulról,

no, csak feletkezz meg gyaúrról!

Leszel gyáva, vald... voltál!

Nem éltél, még nem voltál,

a halál, halálból akar!

Reméld, hogy messze még a az part,

ki ha elért oda egyszer,

vissza nem tudott, ha nem akart!

...lesz még, na legyünk szépek!

ha érünk még olyat tán?

Teli zabbal véredények.

Lesz még remény ,mint kép a falon,

színes korzóval, fákkal,

s kezdjünk valamit, a hajrával!

...ha lehet fiatalon...

Nyomár, 2022. április 23.

4 hozzászólás

xltibcsi• 2022. május 7. 07:15

Nem kerülöm el soha, a boldogságot ,
csak finoman körbekerítem vággyal,
lehet, hogy a cölöp vén mostoha karó,
drót helyén meg, tele földi virgáccsal...
A szívem a kiskapu, lelkem a csengő,
vágyam a nagy kapu, ...kéz félve remegő,
de körbekerítem, az élet-kováccsal.

Nyomár, 2022. május 07.

6 hozzászólás

xltibcsi• 2022. május 6. 11:07

Babonás álom

Mézből faragott álom... hát eddig vagy?

Már katlanban forog, fájó, tompa agy.

Szamárháton jött lázadó, vak álmodás,

de mit érsz, te álom, ha oktalan zengő pityókás?

Feldúlt, de hiszem... átkozott babona!

Mégis von - bár maradnék - e lajtorja.

Hegedű csitít, szép ajkú jó zenével,

de ha álmodtam, hát indulok, istennek hírével!

Álmodtam, meghalok muzsikusok közt,

nem érem a nyarat, bátorító őszt!

Már nem írok levelet őszből a télbe,

legfeljebb lihegve, azt is csak meggörnyedt reménybe.

Ha holnap halok: - Kedvesem szeretlek!

Máma csak füle van, üres vedernek.

Ma még csak mondom... óh` már zajongva élek!

De holnap, ha halok, dalolok... jöhetnek zenészek!

Ma még dúdol a nap, cúgos tornácon,

holnap a vén muskátli: vad halálom.

S ha oltják lampiont rezedás tanyákon,

...akkor érzem, igen! ...kéjjel fésül meg, a szent álom.

Ma még a vér, pogány érben háborog,

pohár fenekén, muslincás mámorok.

Ma még szikla legény, lejtős oldalon,

holnap már kihűlt szikladomb, lenn a nyirkos avaron.

Dalol a harang, vagy szomorú játék?

Egy lesz ez nekem: boldog, bús ajándék!

S míg ...föld az ásóval, a körmét reszeli,

én már pihenek, arcom halott mosollyal neveti.

Ha holnap halok, Isten majd szeretlek!

ki még lázad, virágos kerevetnek.

Ajkam, ott már nem nyílik pogány szavakra,

veled leszek, óh Isten, egy halálnyi pillanatra.

De még élek... hát ...kedvesem ölellek!

Ha halok, csak majd kacsintok szemednek.

Hogyha halok, mulatok, ki törődik gyásszal,

ha gyolcsba tesz, golcsba, letesznek ostoba fohásszal.

Ha holnap halok, Isten majd szeretlek!

ki még lázad, virágos kerevetnek.

Szemem, ott már nem nyílik pogány szavakra,

veled leszek, óh Isten, egy boldognyi pillanatra.

Meghalni... borzadás, pogány babona,

könnyem: butaságom ifjú temploma.

Már a véget érezni, kenyér közepén?

Hát... hiába szenvedett, ez élni akaró legény!

Nyomár, 2022. május 2.

7 hozzászólás

xltibcsi• 2022. április 22. 20:50

Hajnali párák

Szenvedni, csak a lélek tud,
a test, pedig késve fájni.
Az egyik ordítva, vérzőn keresi,
a másiknak mit kéne kiabálni...
...mint a száradó virág,
melynek gyökere érzi,
aztán a szár, a levelek...
majd a virágnál bevégzi.
Kóró vagyok én
igazság híján,
egy elszáradt virág,
az igazság sírján!
Igazság híján, így csak
egy vén halott vagyok!
- mondták ezt
valamikor, a hajnali párák:
a siratóasszonyok.

Nyomár, 2022. április 22.