Virágba borultak a fák avagy Részeg a kertben

Virágba borultak a fák, óh lelkem Fáni!,
Szegény kertész, hogy fogja ezt így kikapálni?
Baltával virágok közé bizony nem csapunk!
Kapával meg fát, óh Fáni, azt hogy akarunk?
Annyi szép virág, templomnak nincs annyi kelyhe,
mint ahány virágot számolva ember lehelne.








Mit tegyünk így Fáni, hisz virágnak ez nagy nyűg?
Hát beásunk a föld alá, oszt' onnan kezdjük!
Gyökerénél ragadva, kirántom a földből,
te meg addig pakolj ki a szenesvödörből!
Óh Fáni, és hozz bort is, hmm vizet szomjas vagyok,
meg a virágra, mert ő is én is elhervadok!








Óh, Fáni - likas, nincs meg a cinvödör alja!
Semmi baj, virágnak nincs szeme, nem zavarja.
Ja, ott van az avarba a szemüvegem is,
a szemem, mint virágnak, olyan nekem is!
Bár orrom színesebb szememnél, mi tagadás,
szeretem a bort, mint a pap - hisz égi áldás!

Na, de törődjünk a virággal, mindjárt este!
Itt a szelence, rengeteg a pénzem benne...
...na ások, mert itt az este, hol is, hol kezdjek?
Itt ez a fránya gally - oszt' ki ne tekeredjek.
Jaj a szelence, tele ment földdel, óh Fáni!
Hol vagy? Bort akarok még, nem kiabálni!

Na! Megitta a bort, most így tovább hogy ássak?
Oszt' az egy üvegek meg szájuknál hangyásak!
Hej virágok, ti legalább most fával háltok!
Fának meg sok virág lesz ...  jaj de szép álmok!
Én meg Fánival ma már nem hiszem, hogy ások,
ha az üveg az is, mi nem vagyunk hangyások!




Nyomár, 2022. április 10.