Néha úgy elszáll

xltibcsi•  2022. május 14. 04:47  •  olvasva: 17



Néha úgy elszáll hitem, 

kő-borzadt sziklák mögé vetem.

Néha apróvá mállik,

véka sárgöröngy: szép termetem.

Beteg, sárga, kóbor nap,

hol van már fürtje aranylónak!

Csenevész hangon dalol,

már minden földi halandónak.

Vagy még a rosszabb játék:

néma a kürtje a hajónak,

amivel  mennybe szállnék.




Szétbomlik a nagy páncél,

kövér, bajszos felhővel, s a baj:

elhagynak a csillagok.

Korom űrré vált léha zsivaj

lesz egy szekundum alatt,

mi puttonyomban: idén, tavaly.

S jaj, lelkem kedvesen teng,

megalázza gyülemlő viszály,

míg piheng az ágy szélén,

dunnába rekedt, rekedt sirály

mi hasztalan koravén.




Nyomár, 2022. május 14.

 


 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Animanongrata_2022. május 16. 20:00

Ajjaj össze kell szedni magad, küzdeni, a vers remek :)

xltibcsi2022. május 16. 19:46

@S.MikoAgnes: Köszönöm Ágnes! Örülök, hogy rendkívül jónak tartod versem!
Szeretettel Tibor

S.MikoAgnes2022. május 14. 15:03

"Néha úgy elszáll hitem,

kő-borzadt sziklák mögé vetem.

Néha apróvá málik,

véka sárgöröngy: szép termetem."

Zseniális sorok!
A folytatás is rendkívül lenyűgöző!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom