Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nagy-Magyarország
xltibcsi• 2022. augusztus 5. 18:29 • olvasva: 31
Óh mily komor, óh mily nyírkos,
ha még az említés néha gyakorolja.
Ökölbe szorul a marok, de mégis kienged,
ha a képzelet a Hargitát barangolja.
Mennyi templom bús harangja zokog,
mert tudja, hogy magyar, és a szív még mindig dobog.
...s csak az ökörszem maradt a boldog.
Mennyi mindenben látlak, mindennap: enyém!
Ködben, a térkőben, a felhők tengerén.
Ökölbe szorul a marok, de mégis kienged,
mert kénytelen, és elfogad, és nagyon szenved!
...és, ha volna még özönvíz, és ez apró a bárka,
megmenteném a képzelet habján lebegőt, e vén
magyar apró könnyes csónakjába!
Nyomár, 2022.08.05.
liketorn2022. augusztus 6. 09:22
Élvezettel jártam nálad, bár nem az a cél, tudom. Gratulálok!
S.MikoAgnes2022. augusztus 6. 05:11
Mert kénytelen, hát elfogad, de nagyon szenved💔......
"ha volna még özönvíz, és az apró a bárka,
megmenteném e képzelet habján lebegőt, a vén
magyar apró könnyes csónakjába!"
Igen!
🤗