Nagy-Magyarország

xltibcsi•  2022. augusztus 5. 18:29  •  olvasva: 31

Óh mily komor, óh mily nyírkos,

ha még az említés néha gyakorolja.

Ökölbe szorul a marok, de mégis kienged,

ha a képzelet a Hargitát barangolja.

Mennyi templom bús harangja zokog,

mert tudja, hogy magyar, és a szív még mindig dobog.

...s csak az ökörszem maradt a boldog.


Mennyi mindenben látlak, mindennap: enyém!

Ködben, a térkőben, a felhők tengerén.

Ökölbe szorul a marok, de mégis kienged,

mert kénytelen, és elfogad, és nagyon szenved!

...és, ha volna még özönvíz, és ez apró a bárka,

megmenteném a képzelet habján lebegőt, e vén

magyar apró könnyes csónakjába!


         Nyomár, 2022.08.05.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

liketorn2022. augusztus 6. 09:22

Élvezettel jártam nálad, bár nem az a cél, tudom. Gratulálok!

S.MikoAgnes2022. augusztus 6. 05:11

Mert kénytelen, hát elfogad, de nagyon szenved💔......

"ha volna még özönvíz, és az apró a bárka,
megmenteném e képzelet habján lebegőt, a vén
magyar apró könnyes csónakjába!"

Igen!
🤗

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom