xltibcsi blogja

Gondolatok
xltibcsi•  2022. május 23. 10:47

Fekete égen fényes csillagok



Ki rosszat űz, máshová kergeti,

hol még talán szépek és boldogok,

hol a jó még az esti ágyát veti,

fekete égen fényes csillagok.


..és így kering a rossz, hasztalant vágyva,

szemét nem hunyva, vérzőn kering,

de a jó legyőzi, reggelt vajúd a világra.

Aztán újra kezdődik, újra megint.


Nyomár, 2022.május 23.



xltibcsi•  2022. május 22. 23:49

Az angyalok írnak


Angyalok írnak most helyettem,

s én csak pillegő léptük hallom.

Nyugalmi vágy szÍvem és vallom,

s suhogó szót várva epedem.


Az angyalok írnak, s láss csodát,

e megkopott törpe szépen beszél!

Szeret ki a jót, ki vágyni vél!

Az angyalok írnak láss csodát!


Angyalok írnak, jók és rosszak,

valakit várnak, éjt, s naphosszat.

Zihál a sors, majd elmosogat,

hogy adjon még, valami jobbat!


Már megint vonítnak a kutyák,

szellőt fúj egy morc hang, ihletet.

Az udvar felett a hold szeret,

s a makrancos áriák: bestiák.


Egy vékony faágról csúszik

vállamra, s én ijedt vén elkapom.

Pohár billeg a kertasztalon,

billeg hajnalig, s felocsúdik.


Néma láz, félszeg kóbor szavak,

rám intnek: Még nem, tovább, tovább!

S mégis visszapörgő báj órák

bökdösik vállam, nem nyugszanak.


Paradicsom fut a karóra,

s csak az est bánja; béna setét,

s egy lélek idefújt jelmezét

megírva, dobom a lavorba.


Angyal szól, s én pislogva vésem:

S e kóbor zajjal vajh' mi jöhet?

Vakond túr, a kutya még csörget,

libabőr mar, s papír a vérem!


Nyomár, 2022. május 22.


xltibcsi•  2022. május 15. 11:40

Változik a földi lét /egy belső gondolat/





Ha elmúlnak pöttyös fejkendős nénik,

talán a fák lombja máris lila lesz,

de lehet, hogy megmarad örök zöldnek,

ha le nem mossa a hűs csepegő eresz!



Eltűnnek a ház előtti padocskák,

nem forog a babos cifra fejkendő, 

már nem szól utánad, ha épp arra jársz,

elmúl már a tündérszép örök esztendő.



"Kinek a fia, az Örzsének veje?"

Bíbelődve tanakodtak a lócán,

mintha, mind az öreganyám lenne,

kinek kopott babos cifrakendő kontyán!



Nem gágog liba az eperfa alján,

mámoros lépteiket mossa eső,

ha így hozta sors, hát majd megsíratjuk,

hogy néma betonutat teremt teremtő.



Mert, mi most jár utakon, csak zaj, ricsaj!

Tisztelet ha másképp, inkább ki szegény,

még az is néha, ...tehetős néha jó!

Bonyolult már ez, ez már egy másik regény...!



Ha mégis látnál, úton-útfélen még,

kislócán, vagy szekéren elzötyögni,

emeld meg a kalapod, s légy rá büszke,

mert ő köd-földi között: látható földi!



S változik a földi lét, hajthatatlan,

új színeket kavar a vihar, s a szél,

bár színesebb a világ, egyre-egyre,

de a szív mindig, azért is visszabeszél!





Nyomár, 2022. május 14.


xltibcsi•  2022. május 7. 07:15

Az élet-kováccsal

Nem kerülöm el soha, a boldogságot ,
csak finoman körbekerítem vággyal,
lehet, hogy a cölöp vén mostoha karó,
drót helyén meg, tele földi virgáccsal...
A szívem a kiskapu, lelkem a csengő,
vágyam a nagy kapu, ...kéz félve remegő,
de körbekerítem, az élet-kováccsal.


Nyomár, 2022. május 07.







xltibcsi•  2022. április 22. 20:50

Hajnali párák

Szenvedni, csak a  lélek tud,
a test, pedig késve fájni.
Az egyik ordítva, vérzőn keresi,
a másiknak mit kéne kiabálni...
...mint a száradó virág,
melynek gyökere érzi,
aztán a szár, a levelek...
majd a virágnál bevégzi.
Kóró vagyok én
igazság híján,
egy elszáradt virág,
az igazság sírján!
Igazság híján, így csak
egy vén halott vagyok!
- mondták ezt
valamikor, a hajnali párák: 
a siratóasszonyok.




Nyomár, 2022. április 22.