xltibcsi blogja

Nem a szemem romlott, 

hanem a nagyvilág!

S csak az üveg választja el,

a nagy szomjazót, s a piát.

Az Úr elküldte fiát borért,

de már csak könny volt a piacon,

bár borrá változott, mire hazaért,

de ez nem segít már, csak a vigaszon!

Nyomár, 2022. 07. 24.

Egy fürge gyík szaladt,

futott fel a fára,

emlékeim oltalmára.

Angyal volt egy pillanatra,

oszt' itt hagyott egymagamra,

a világ legszebb muskátlifája.

Egy hangyányit derengett,

egy pillanatot elvett.

Jaj, de szép volt néma imája!

Egy halvány gyertyafény lobbant,

semmit ölelő karokban.

Óh', selymes méz-idő köd-halála!

Sziklára vár egy apró porszem.

Kavics sem lesz már abból sosem!

A sors elszórta az idő-mocsárba.

Belefért egy skatulyába,

az a pillanat: az árva.

Siet a múlt, a jelen dacára.

S a tenger moraj, hogy elillant,

csak egy sekély ér ami pillant.

Visszakúsz' a tenger a hegy fokára.

S szegény árva, a jövőt várja,

s hátra merengve csodálja.

Múlt, jelen, jövő, óh', de minden árva!

Nyomár, 2022.július 18.

Hogy csimpaszkodik a hold! Buta lény.

Belegabalyodott a sötétbe.

Ama gyöngyök pedig szétgurultak,

az űr-horizont minden szegletébe.

Csimpaszkodik, és még semmi pánik.

Tompa gyöngyök között tompán citerázik.

Tán, egy felcsévélt gombolyag a hold,

melynek vén madzagján minden gyöngyszem

kobold, s huncutmód eltrallalázik?

Unatkozik a hold: a magányos.

a sok gyöngy, meg az űr tarsolyában.

Szétfoszlott szeme: tompa, nem álmos.

Magányos, feledékeny magában.

Megsárgult, tompa, dereng-világos.

Unatkozik a hold: a magányos...

Nyomár, 2022. július 01.

Talán a túlvilágon boldog leszek,

Illatos virág lesz a felejtés,

Bársonyos ruhában járok-kelek,

Országom lesz a nagy nevetés,

Rabságom a gondtalan hetek.

Csókolnak szelíd folyók a szép tavak,

Zabra már csak a versenyló nyerít,

Ingatag málnak széppé a javak,

Nagyra nőt kedvem bekerít,

Korán, vagy késő nyugszanak,

Engem majd minden boldogít.

Nyomár, 2022. május 25.