xltibcsi blogja

Mondj valamit, de: semmit - ne szólj!

A csend árnyéka a bajnak,

 a domb mögé: semmit se górj,

mert, a lovak ha nagyot ugranak,

borulhat a mén a pitvarnak!

Nyomár, 2022. augusztus 20.

Őrület, ha a fazék és fazék,

kuckóját keresve csörömpöl!

A türelem ilyenkor lázasan

tüzet okád a nyugvó örömből.

Kiűz egy magmát egy pillanatra,

s ha, béke csend pírje újra honol,

csókot hintek a porrá lett szóból,

az azúr ég kék békegalambra.

Nyomár, 2022. augusztus 18.

Jaj! nincs énnékem, nincs semmi bajom,

ha egy arany nem: csók a nyakamon.

Nem szuszog rajta morc dögkeselyű,

gyémántos hópihe az esti derű.

Mily élces világ, furfangos, komisz horizont,

már a rózsa is elgazult, szépséges bozont!

Metszi a bánat, és lomha százat nevel,

 s szépségén a sok rohanó nem réved el....

Nem kókad, nem soha: gyöngy, ékes tulipán,

csak legyen levél szíved, víg katamarán!

S ha dallam hí tavaszt, zsong, fényes Tihanyból,

 akkor kapsz javát: békét, csókból, aranyból.

­­­­***

Gyémánt, vagy arany: Kedvesem ragyogó szeme.

Boldog, és gond pillanat, váltva csillog benne.

S ha gyümölcsfámon már nem teremne, csak tétova álom...

"Nekem csakTe vagy a Karácsony, Te vagy dísz a fámon...!"

Nyomár, 2022. augusztus 18.

Mindig vár aki, ami szeret,

mindig vár egy édes könnycsepp,

mindig vár egy vár, ami épül,

mely közbe-közbe kinevet,

egy felesleges, amit szétül

az ember.

***

Január és a December,

milyen távoli és közeli a pár!

A türelem glóriája az övék,

zsebükben a tavasz, az ősz, meg a nyár,

/s míg távol vannak egymástól/,

egymásnak, mint a kártyát: osztogatják.

/Lehet, a kutyák azt ugatják?!/

Nyáron hűvös, ősszel meleg,

vagy épp, pont jó minden kártya,

egy jót kártyázva kevernek.

És télvíz idején a nyár a kályha,

az ősz, a tavasz: köszöb a szobákba,

s hogy rálelj a fürdőkádra,

minden évszak meg van áldva.

S minél tovább tarts ki: kártya!

Ámen!

Nyomár, 2022. augusztus 07.

Nekem mindegy, 

az üregek mélyén, mennyi fejjel lefele,

csak szeressen

az Isten, és örömmel legyen lelkem tele.

S egy rózsa, ha

megfordulna, s a föld alatt nekem virítana,

én lennék a 

bús, legboldogabb vakond, s a föld Isten aranya.

Száraz lelkem,

egy sivár aggott puszta, melynek elég egy rózsa lángja,

s belehalok,

ha a jónak nem leszek, az az egy igaz jóbarátja.

Bár meghaltam

már vagy: százmillió egyezerszer is talán-talán,

de az új nap

ledöfi a holdat, fenn a bércek lombhátú marján.

          Nyomár, 2022.08.05.