xltibcsi blogja

Legalább te légy boldog, legalább te...

ha én rabja vagyok a könnynek,

a világ forog, s szaladj vele,

szedd össze szirmait örömnek.

Legalább te légy boldog, legalább te...

hátha egyszer ott leszek én is,

a világ forog, s szaladj vele,

ó, ne lásd ha szenvedek mégis.

Bánatomból nő a virág,

az eső a legjobb diák,

virág lesz, ha földből kinő,

mert bölcs, mint mindig:....az idő.

Legalább te légy boldog, legalább te...

harmatos kedvvel, örömkönnyel,

Legalább te légy boldog, legalább te...,

ó, ne hálj hálátlan közönnyel!

Ó, mókuskerék ha kedvetlen kérő,

jaj, te ne szállj be mert örök regélő.

Legalább te légy boldog, ó igen te...

terád néz bennem a Nap és Hold szeme,

mert boldognak látni akar,...

mert boldognak látni akar,...

boldognak, ...igen...

Nyomár, 2026. január 26.       

Most, hogy a karácsony lejön közénk a hegyekből 

a patak csilingel, a folyó szelidebb, nem öl

minden alkuvó, most még jobban megalkuszik,

megszólal a lélekben a requiem, s benne úszik,

kecses libegő szeretettel a halál meghal ,

meghitt csenddé szorul a megrendíthetetlen zaj.

Imára hív a fény, megtáltosodik a remény,

most mindenki magának érzi a jót: az enyém!

Birtokba bugyolálja bársony-selyem kendőbe,

hogy a remény fénytől ragyogjon a jövendőbe,

S pokol ámbitusa szemet huny, csendben kuporog,

most a világ forog, most igazán - tényleg forog.

Imát hallgatva lát a szem, az ajak fényt csókol,

mikor már, minden feje tetején, épp, pont jókor:

jön a Karácsony le a hegyekből, ide közénk,

s mi megbánó lelkeinkkel e patakhoz jövénk,

hogy megfürödjünk hálás csöndben e vigasságon,

ó halleluja néked te Szent békét ádó Karácsony!!

Mesét mondok a szélnek,

egy elfeledett, régi megkopott mesét.

Míg gyermek-fejjel szaladtam játszani,

a megnyugvás jelmezét tépve szét,

...vártam a hóesést, s nem aludtam éjjel,

ablakon át néztem 

az éjszaka - pislákoló szemét,

mely utcalámpa gyertyányi fénnyel tolongott

a kormos, füstös utca ködpárái között...

...de boldog volt nagyon,

mert szemeimet segítve egy sejtelmeset közölt:

- hogy milyen szép a téli éjjel!

Tele táltos csillagfénnyel,

amely vakítja a sötét téli eget

a felhő fölött. A felhő is

gyönyörködött,

a kémény füst meg integetett,

meg én is, többek között,

ki csak egy porszem vagyok idelenn.

A teli táltos csillagoknak hirdetem

varázsát, mely nem alussza álmát sohasem.

Király vagyok én most! - mondottam a szélnek.

Én aki porszem, kit még csak becéznek.

...vagy pedig nagyot mondtam, 

mert a szél köhintett egy nagyot,

a sok csillag a sötét égre fagyott,

s a szél meg csendben elhallgatott.

Játékom, a régi mackó ott várt pizsmában,

 lehet - engem álmodott ezüstös álmában,

mert a fénylő

csillagok és a hold gyertya fénye,

ott pislákolt gombszemében.

Valami szépet álmodott,

talán egy ifjú királyfiról,

aki én vagyok

messze, távol, valahol, s mikor

álmosan vetett ágyba pottyanok,

...felébredve megszámolja:

Mennyien is vannak a csillagok?!

Nyomár, 2024. december 26.