Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Egy csónak téli magánya
xltibcsi• 2025. január 8. 13:13 • olvasva: 29
Mikor egy csónak voltam sóhajtozó -
nyár után, télre elfelejtett tavon -
ringhattam volna múlt sírón magamnak,
de rámeredtem az égre a fagyon.
Csak ámultam hangtalan téli dermesztő napot.
S tavasz lett, mire
ráeszméltem: miért is fagyasztotta kővé a
tavaszt a nyárt, az őszt és minden pillanatot.
Nyomár, 2024. január 08.
jank2025. január 9. 13:39
mint mindig most is csak dicsérni tudom művedet, érdekes hangulatot ragadtál meg, már többször is elovastam
S.MikoAgnes2025. január 9. 10:46
💖 is jár érte!
S.MikoAgnes2025. január 9. 09:29
Kővé fagyasztva minden évszakot, mégis új tavaszt adott ?
Reményteljes így e versed!
Tetszéssel olvastam drága Tibor:
Ági
PuZsu2025. január 8. 18:29
Nem létezik magány ott, ahol a világmindenség ölel át... ❤️