Csak szeressen az Isten

xltibcsi•  2022. augusztus 5. 00:31  •  olvasva: 96




Nekem mindegy, 

az üregek mélyén, mennyi fejjel lefele,

csak szeressen

az Isten, és örömmel legyen lelkem tele.

S egy rózsa, ha

megfordulna, s a föld alatt nekem virítana,

én lennék a 

bús, legboldogabb vakond, s a föld Isten aranya.

Száraz lelkem,

egy sivár aggott puszta, melynek elég egy rózsa lángja,

s belehalok,

ha a jónak nem leszek, az az egy igaz jóbarátja.

Bár meghaltam

már vagy: százmillió egyezerszer is talán-talán,

de az új nap

ledöfi a holdat, fenn a bércek lombhátú marján.

 

          Nyomár, 2022.08.05.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kosa2022. augusztus 5. 18:06

félhold volt az éjjel, szép vers nagyon.

S.MikoAgnes2022. augusztus 5. 07:29

Az elmúlás természetes.

"S egy rózsa, ha
megfordulna, s a föld alatt nekem virítana,
én lennék a
bús, legboldogabb vakond, s a föld Isten aranya." 💝

Csodálatos költői gondolatok!!!!!
Engem erősít a pozitív zárás is, kedves Tibor:

"de az új nap
ledöfi a holdat, fenn a bércek lombhátú marján."

S kezdhetünk egy újabb, fényekkel, reményekkel telt napot! 🙂🤗

liketorn2022. augusztus 5. 06:01

Azért szenvedünk, hogy rácsodálkozhassunk a makulátlannak tűnő világra, mielőtt elkezdődik egy újabb kör... Élmény és tapasztalat. Kicsit fájó vers már, mert hoz egy bizonyos szintű sejtett szenvedést.