Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Csak szeressen az Isten
xltibcsi 2022. augusztus 5. 00:31 olvasva: 96
Nekem mindegy,
az üregek mélyén, mennyi fejjel lefele,
csak szeressen
az Isten, és örömmel legyen lelkem tele.
S egy rózsa, ha
megfordulna, s a föld alatt nekem virítana,
én lennék a
bús, legboldogabb vakond, s a föld Isten aranya.
Száraz lelkem,
egy sivár aggott puszta, melynek elég egy rózsa lángja,
s belehalok,
ha a jónak nem leszek, az az egy igaz jóbarátja.
Bár meghaltam
már vagy: százmillió egyezerszer is talán-talán,
de az új nap
ledöfi a holdat, fenn a bércek lombhátú marján.
Nyomár, 2022.08.05.
kosa2022. augusztus 5. 18:06
félhold volt az éjjel, szép vers nagyon.
S.MikoAgnes2022. augusztus 5. 07:29
Az elmúlás természetes.
"S egy rózsa, ha
megfordulna, s a föld alatt nekem virítana,
én lennék a
bús, legboldogabb vakond, s a föld Isten aranya." 💝
Csodálatos költői gondolatok!!!!!
Engem erősít a pozitív zárás is, kedves Tibor:
"de az új nap
ledöfi a holdat, fenn a bércek lombhátú marján."
S kezdhetünk egy újabb, fényekkel, reményekkel telt napot! 🙂🤗
liketorn2022. augusztus 5. 06:01
Azért szenvedünk, hogy rácsodálkozhassunk a makulátlannak tűnő világra, mielőtt elkezdődik egy újabb kör... Élmény és tapasztalat. Kicsit fájó vers már, mert hoz egy bizonyos szintű sejtett szenvedést.