xltibcsi blogja

xltibcsi•  2025. február 16. 09:14

Február közepén

Hol van, ó, ím virág-kalács?

Februárnak lelke dér.

El ne hidd a fénynek haját,

nem lobog még lelkedért!


Sűrű fátyol, rideg salak,

bozontosan téli árny,

hamis kártyás, renyhe alak,

eltévedt a jó irány.


Deres bundája a jégnek

vággyal csapkod lilleszárny...

- Hátha mire ideérnek,

kitanul a tél-deák!


Ó, ím suttog madárének,

télnek buzgó habja zúg...

El ne hidd a déli szélnek

álnok az még - kis hazug.



Nyomár, február 16.

xltibcsi•  2025. január 19. 09:20

Álmos téli reggel

Álmosan borzolt a reggel,

s felkúszott a nap: a pásztor.

Ám bábeli színek helyett,

csak fél-szürkésre varázsolt.

És januári szívem megtorpant,

ködös szikrák közt cikázott.

 A tavasz meg nagyokat horkant,

csak holt liba hangon gágog.

S így álmodoznak a rétek, mint  

megkövesedett pásztorkutyák,

/a félredőlt kazlak között/

amelyek a csöndet ugatják.



Nyomár, 2024. január 22.



xltibcsi•  2025. január 12. 11:45

A vásárfián múlik


Az élet egy kálvária, s e kálvárián

minden a vásárfián múlik!


A holnap tán a barátom, végletekig.

Pihe-ólom vállon cipelve egymást,

ha akar megtart e kenyér-barát

ha akar megöl, s a szívbe beleváj -

elárul, árul, mint kalácsot.

Sors írja lelkünk lélektanát,

s markolja a kalapácsot...


Vár a holnapi ég, ami elég, vagy elég

hogy kibírjam csöndesen még tovább,

ez a jó barát, vagy megaljasult rossz cseléd,

megoldja netán e fátum gondját.


Barát a holnap, mert hurcol bárhova,

 és én naiv lelkemmel elhiszem,

hisz könyörtelen helyekről visz tova,

hisz a barát egy naivnak ilyen.


A remény mondja bennem, hogy barát!

A remény s mert megfogant, a naivság kihűl -

bár sokszor gyermekin lel egy kazánt

s a remény: falak nélküli háznak nekidűl,


Rozsdással é, vagy fényes szeggel,

minden megtalálja a helyét,

Isten itt - egy irányba terel,

mint ki kaparja a gesztenyét.


Nyomár, 2025. január 12.

 


xltibcsi•  2025. január 8. 13:13

Egy csónak téli magánya

Mikor egy csónak voltam sóhajtozó -

nyár után, télre elfelejtett tavon -

ringhattam volna múlt sírón magamnak,

de rámeredtem az égre a fagyon.

Csak ámultam hangtalan téli dermesztő napot.

S tavasz lett, mire

 ráeszméltem: miért is fagyasztotta kővé a

tavaszt a nyárt, az őszt és minden pillanatot.


Nyomár, 2024. január 08.

 

xltibcsi•  2025. január 5. 05:00

Téli csend a pusztán (Akrisztichon)

Csend van a pusztán, síri, kövér csend,

Zordon vad szelek marják a ménest!

Ihol már kóbor kutyák is megugatják.

Nem lát gémesre a vak-lidérc est,

Korom köd mögé elrejtve száll, s

Ebek e napot, mint bolhát levakarják.


Távolban egy szomorú ifjú csikós,

Inge fölött egy szálnyi bunda subában,

Botjával gyapálja a holt nyári gyepet,

Országát, rónát méltat siratásában,

Repülni vágyja hosszú fergeteg telet!


(Az Alföldre, Kiskunfélegyházára való utazásaim emlékére!)


2025. január 04.

Czinke Tibor