winit blogja

Tavaszi virágok üde, friss illata...
Pompázó kökényfa előtt egy pillanat.
Boldog emlékké lett, mi elkísér tova,
Mit sosem felejtek el, soha de soha.

Milliónyi, ezer-egy éves történet,
Mi felhalmozott bennem billió szépet.
Szép, s vidám, áldott perceket. Mi perceket!?
Olykor órákat, tán egész életemet.

Ahogy a Nap melengető, drága fénye,
Úgy ragyogja be személyed tüneménye
Éltem, s egész vágyódó, szerető lényem,
Mely feledni, nélkülözni nem tud Téged.

Szívemben mindig tavasz lesz és egy virág,
Mi csak Neked nyílik, míg világ a világ.

Midőn először láttalak, Drága Eszter,
Átfutott az agyamon vagy tízezerszer,
Megszólítsalak-e, merjek-e remélni...
Remélni, fogunk víg perceket megélni.

A reményből lassan emlékek is lettek,
Miket mind szívemben őrzök, el nem vesznek.
Miket együtt megéltünk, boldoggá tettek.
Talán valami szebb felé elvezetnek.

Egy olyan különleges, idilli helyre,
Hol napot festesz majd bús, sötét egemre,
Hol adhatok valami páratlant Neked.
Valamit, ami mosolyra csalja szemed.

Megigéztél első pillanattól kezdve,
Most előtted állok csakis Érted esdve.

Kedves, állítólag vén, öreg Krisztina
Ma eljött egy híres és neves pillanat
Eltelt egy újabb év a tavalyhoz képest
Ma talán kaphatsz boldogságot és szépet.

Minden évben van egy nap, mi csak Rólad szól,
S szívünk egyszerre mozdul a gondolattól,
Hogy ismerhetünk Téged és mivelünk vagy,
Holott nem érdemeljük mindazt, amit adsz.

Segítségünk vagy bajban és súlyos gondban,
Menedékünk vagy törvényi biszbaszokban.
Hálával s tisztelettel tartozunk Néked,
Amikor jegyzőkönyvet vezetsz, nem félek.

Isten éltessen és ördög marasztaljon!
Életed útján önmagadnak adj sanszot!