Szösszenetek

Először elesünk:
Tanulunk belőle, talán még könnyeket is ejtünk. A könnyeink oka sokrétű lehet, s lehet köze sincs az elesésünkhöz. Azonban a könnyeink által mégis a részévé válik, míg végül eggyé lesz. S ha csak nem fáradtunk el annyira, hogy a lábunk (illetve amelyik testrészünk éppen ölelkezik vele) alatt elterülő felületen töltsünk egy kis időt, kisvártatva mindenképp felkelünk.

Másodszor elesünk:
Azaz nem tanultunk semmit az előző esetből. Olyan ember nincs aki önszántából keresné a padlóra való visszaesést egy ugyanolyan szituációban, de persze mindig van ilyen ember, ugyebár?
A tanulság viszont itt is ugyanaz, de mégsem tökéletesen egyforma. A felkelés nehezebb, mint legutóbb, sőt az akarata sincs meg, mert az ember meg akarja élni az érzéseit, érzelmeit; viszont másodszor már az életkedv hiánya az, ami lenn tartja a 'padló' névvel illetett közös mélyponton.

Még mielőtt harmadszor elesnénk:
Nézzünk a lábunk elé.