Voodoo kunyhó

http://www.youtube.com/watch?v=pBxqtBFKQig 

Réges-régen, a nagy fáraók idejében, a Szahara szélén, egy sós síkságon élt egy madárcsapat, akik valami rejtélyes ok miatt nem költöztek dús vizű folyók, vagy tavak mellé, hanem élték a forró nappalok és rövid, jéghideg éjszakák miatt kietlen vidék szinte mindig egyformának tűnő életét. A hímek türelmesen köröztek a nagy sivatag szélén, a nőstények napközben szárnyaikkal takarták fiókáikat a tűző nap gyilkos sugarai elöl, az őseik által épített toronyszerű dombok árnyékában. E dombok, amelyeket a madarak több száz év alatt építettek, egy-egy családnak otthont, biztonságot nyújtottak, főképpen a déli nap sugarai által felmelegített forró levegő ellen. A dombok tetején bejáratok ásítoztak, ahová bebújva hűs árnyék várt a bent lakókra. Tojásrakástól a költés idejéig, a nőstények ki sem mozdultak a fészkeikből, a hímek gondoskodtak párjukról és vigyáztak a tojásokból kibújó fiókákra. A hímek büszkén álltak a fészkük mellett és csodálatos hangú, lágy dallamokkal köszöntötték a felkelő és nyugvó napot, és délben, amikor az árnyékuk eltűnt egy pillanatra, ott álltak, szárnyaikat kitárva és káprázatos fénnyel csillant meg arany-vörös árnyalatú tolluk. A környéken elhaladó karavánok ilyenkor a forróságtól felszálló levegő miatt a csodás madarak tollait lángolni látták, és lassan elterjedt, hogy ezek a madarak saját tüzükben égnek.

Vándorok jöttek, mentek, és sokan merészkedtek a madárdombok közelébe, de legtöbben megrémülve, fejveszetten menekültek, amikor fészkeiket védő, hatalmas madarak rontottak elő a dombok rejtekéből. Néhány szerencsés azonban hozzáfért egy-egy fészekhez és összeszedett néhány frissen rakott tojást.  

Egy ilyen karaván egyszer átjutott a sivatagon Egyiptom Nílus által öntözött termékeny vidékére. A tojások épen maradtak, és egy városka főterén a piacon árulták őket a bámészkodóknak. Már a tojások is olyan színűek voltak, mintha lángoltak volna, még senki sem látott ehhez foghatót. Éppen arra haladt át a fáraó egyik főtisztje, és megállította szekerét, hogy felfrissítse magát. A piactéren álló frissítőket kínáló sátorhoz lépett és nagyot húzott az egyik flaskából. Ekkor látta meg a különös tojásokat. Alku nélkül vette meg őket, szolgája fogta a kosarat és óvatosan vitte ura után. A főtiszt egyenesen a fáraóhoz sietett, amikor a fővárosba ért és átadta szerzeményét. A fáraó, mint akkoriban a legtöbb, szinte még gyermek volt, így felcsillant szeme, ahogy meglátta új játékszereit. Puha fészket készíttetett és egyenként helyezte el benne a csodás tojásokat. Naphosszat nézegette és türelmetlenül várta, hogy megmozduljanak végre. A nap fénye felmelegítette a tojásokat, éjjel puha rongyok védték őket. Egy hét telt el, amikor egy forró nap végén a kis fáraó halk kaparászást hallott a tojások irányából. Odaszaladt és gyermeki örömmel felkiáltva adta hírül, hogy kikelnek a fiókák. 

Hamar híre ment a palotában a várva várt eseménynek, és sok szerencsés szemtanúja volt, ahogy az első lángvörös tollú madárfióka kidugta csőrét és kócos tollú fejét a tojásból. Aztán a következő, és utána a többiek. Hamarosan a kosár mélyén ugrándozott fél tucat madár. Aki látta őket, csodát látott, mert ilyen madarakról még a krónikák sem beszéltek. A lenyugvó nap vörös sugaraiban felizzott a fiókák arany-vörös pelyhes tolla és távolabb álló nézelődők azt hihették, hogy kis lángok mozogtak a kosárban.  

Ettől a naptól kezdve a madarakra szabályos sereg vigyázott, úgy gondozták a kis madarakat, mint magát a fáraót. Ő egész nap kis barátait figyelte, nevet adott nekik, tenyeréből etette őket és figyelte fejlődésüket. Ahogy nőttek és tolluk lángszerű ragyogása mit sem változott, törte a fejét, hogy tarthatná őket a palotában. Főpapjai Ré hírnökeinek nevezték el őket és azt mondták, hogy ha majd elrepülnek, elviszik a fáraónak, a Napisten fiának hírét távoli tájakra is. Ettől kezdve a fáraó tudta, hogy egy nap majd elrepülnek. Szomorúság töltötte el a szívét, hogy a tűz madarai egyszer elrepülnek Héliopolis felé.  

Telt, múlt az idő. A tűzmadarak már szárnyaikat próbálgatták, amikor egyik éjjel tűz ütött ki a palotában. Mohó lángok csaptak fel és minden éghetőt felfaltak, ami útjukba akadt. A fáraót kimentették gyorsan, de első gondolata a hálóhelye mellett kialakított fészek lakóinak megmentése volt. Mire odaért volna a segítség, már méteres tűznyelvek csaptak fel és lehetetlen volt a madarak közelébe férkőzni. Vizes tömlőket hoztak és oltani próbálták a lángokat, de hiába, azok egyre nagyobb erővel törtek elő. Hirtelen hangos suhogás nyomta el a tűzvész moraját, amint gyors szárnycsapásokkal első repülőútjukra keltek a tűz madarai. Lángokból bújtak elő, mint szikrázó lángcsóvák és mintha nem féltek volna, újra és újra eltűntek a lángfal mögött. Ekkor a horizonton, a lángok felett hirtelen előbukkant a Nap. A madarak ettől mintha feleszméltek volna és elindultak a hívogató fény felé. 

Aki látta őket, sokáig nem tudott megszólalni. Az a hír járta, hogy a madarak lobbantották fel a lángokat, a fáraó azonban tudta, hogy Ré hívta őket magához. Szívét egész életében betöltötte annak a tűzvésznek a forrósága, ő lett minden fáraók legjobbika, jó tetteit, meleg szívét Egyiptom népe soha nem felejti...

http://www.youtube.com/watch?v=4_ppxTK2f3Q

Hevenyészett fordításban:
 
Hello Lora, mi csinálsz itt a kertben?
Éppen temetem a szegény aranyhalam.
De miért ásol akkora gödröt neki?
Mert az elb...tt macskád hasába' van ... 

Nézelődtem a Facebookon. Felúszott egy hírdetés. Az orális szex világnapja. 2011.december 23 0:00-tól december 24 0:00. Mi van???? Minek a világnapja??

Eddig amikor ezt a bejegyzést írom, 6818 lájkolták. Ebből 1035 biztosan részt venne 1828 bizonytalan még, 4386 nem vesz részt.

Na most, az 1035-öt megértem. Többnyire férfi és azt hiszik, aznap jelvényt tűznek ki a részt vevők és csak rámutatnak a jelvényt viselő hölgyre és ő azonnal térdre hull. Feministák most észrevételezhetnék, hogy a nők is ígénylik, de az egy kicsit körülményesebb. Legalábbis nyílvános helyen. Egyértelmű, hogy aki kitalálta ezt, nem arra gondolt, hogy aznap majd a világon mindenütt a köztereken vagy plázákban mindenki és mindenkit. Annál is inkább, mert a fejlettebb világban éppen tél lesz akkor. Gondolom inkább négy fal közötti részvételre gondoltak ezen a szép eseményen. Mondjuk a munkahelyeken is vannak falak. És néhol nem ritka a hasonló esemény más napokon sem. De ezt most hagyjuk.

Az 1889-et sejtem miért bizonytalankodik. Talán arra várnak, lesz-e valaki, aki majd aznap éppen vele, éppen jókor és jó helyen. Össze kellene hozni őket ( már persze szigorúan hetero szerveződésben). Ha viszont a többség férfi, akkor a legtöbbjük ki is esik, mert csak másik férfi jutna. ---> XD

A 4386 lájkoló viszont igazi rejtély számomra. Ha beteges ötletnek tartják, miért jeleznek. Ha nem érdekli őket, akkor miért nem maradtak simán passzívak. Csak találgatok, hogy a legtöbben részt vennének, de hátha meglátja őket a szomszédjuk, kollégájuk vagy éppen a házastársuk. És utóbbiak biztos meglepődnének ha párjuk benevezne, de nekik nem szólna róla.

Ezek után végig gondoltam a saját szempontjaimat is. Globálisan nincs semmi gond ezzel a dologgal, sőt. De hogy ezt nyílvánosan is világgá kürtöljem? A másik gondom az időzítéssel van. Annyi világnap van, hogy csak Karácsony előtt egy nappal fért bele a naptárba? Vagy ez amolyan karácsonyi ajándék lesz sokaknak?

Elhatároztam, hogy készítek egy kis felmérést. Véletlenszerűen kiválasztott alanyokkal. Kor, nem és külső megjelenés behatárolása nélkül. Ahogy éppen szembe jönnek. Van egy régi mikrofonom. Csináltam rá egy kis színes táblát TV12 felirattal és kimentem egy bevásárlóközpont elé. Két kérdést tettem fel: hallották-e, hogy december 23-án lesz az Orális Szex Világnapja és "megünneplik-e"?

Érdekes eredmény született. Egyetlen pofont sem kaptam. Két esetben azt a választ kaptam, hogy ha ott leszek aznap, akkor esetleg. De vegyük sorjában:

1. 60 körüli házaspár, csomagokkal

Jónapot! A TV12-től jöttem, ott van a kolléga fent (felmutattam az emeletre a nem létező kamerára) és felmérést készítek. Hallották már, hogy december 23-án lesz az Orális Szex Világnapja és hogy "megünneplik-e"?

A másik oldalon az első készséges együttműködő arcokon előbb kérdőjelek majd mosolyok jelentek meg.

Neeeeeeeem, ugyan már! Mi már öregek vagyunk az ilyesmihez! - szólalt meg a nő. Közben ránéz a férjére, aki utánozhatatlan grimaszt vág hirtelen. Valami olyat, hogy "lehet anyukám, hogy te öreg vagy már hozzá, de ééééén még nem!" De nem szólal meg, csak továbbmennek. És lehet, hogy évek óta először, megfogják egymás kezét, ahogy odébb lépnek.

2. Huszonéves csinos lány

Szia! Ne haragudj, a TV12-től vagyok, ott van a kolléga fent (felmutattam az emeletre a nem létező kamerára) és felmérést készítek. Remélem nem érted félre, de hallottad már, hogy december 23-án lesz....

A lány rám nézett. Nem tudta szórakozok-e vele vagy komoly. Nem nevetem el magam, ezért válaszol:

- Szia! Nem hallottam róla - már nevet. - Ilyen is van?

- Igen - válaszolom - A Facebookon indította el valaki. És részt vennél?

Hangos nevetés a válasz. Rázza a fejét a lány és vidáman ott hagy. De látom rajta, hogy meg fogja nézni a neten, ha hazaér.

3. Harmincas férfiak, baráti társaságnak tűnik. Eléjük állok.

- Sziasztok! Ne haragudjatok, a TV12-től vagyok, ott van a kolléga fent és felmérést készítek. Hallottátok már, hogy december 23-án lesz....

A srácok felröhögnek. Az egyik felkiált: - Látjátok! Mondtam, hogy nem kamu!

- És részt vesztek? - kérdezem.

- Az tuti!! - felelik egyszerre. - De otthon nem szólunk róla - mondja az egyik. A többiek hangosan felnyerítenek. Visszhangzik tőlük a pláza előtere.

4. Negyvenes hölgy, üzletasszony forma

- Kezét csókolom! Ne haragudjon, a TV12-től vagyok, ott van a kolléga fent és felmérést készítek. Remélem nem érti félre, de hallotta már, hogy december 23-án lesz....-

A nő mintha nem is értené, amit kérdezek, még a TV12-nél tart. Amikor leesik neki a kérdésem is, láthatólag zavarba jön.

- Hááát!!! Ugye nem kötelező erre válaszolni? - kérdezi és elköszön. De azért mosolyog. És látszik, hogy jól megjegyezte a dátumot.

5. Idős hölgy, jóval hetven felett

- Kezét csókolom! Ne haragudjon, a TV12-től vagyok, ott van a kolléga fent és felmérést készítek. Remélem nem érti félre, de hallotta már, hogy december 23-án lesz....

Na ő még a TV12-ig sem jut el. Azt hiszi talán, hogy ki akarom rabolni vagy mit tudom én. Lépne tovább, de hirtelen megtorpan.

- Mit mondott, milyen tévé? - kérdezi.

- TV12 - válaszolom.

- Áááá, olyan nekem nincsen sajnos! - mondja. És már faképnél is hagyott. Tőle sem tudtam meg részt vesz-e majd.  

6. Újabb házaspár, kisgyerekkel. Elég kicsi, bekockáztatom a kérdést, mert úgysem érti a gyerek.

- Sziasztok! Ne haragudjatok, a TV12-től vagyok, ott van a kolléga fent és felmérést készítek. Hallottátok már, hogy december 23-án lesz az ...

A házaspár előbb mosolyogva készül válaszolni, de amikor eljutok a kérdéseim végére, kérdően néznek egymásra. Aztán elnevetik magukat.

- Ez most komoly? - kérdezi a nő.

- Igen, a Facebookon szervezik - válaszolom.

A pár megrázza a fejét és közlik, hogy ez aztán magánügy. Amikor tovább mennek, a férfi visszanéz. Felemeli a hüvelykujját és rám kacsint. Két biztos résztvevő    

7. Kamaszok. Vegyesen. De több a fiú. Ez az utolsó riportom, nem akarom, hogy ez is röhögésbe fulladjon. De tudom, hogy úgyis hiába.

- Sziasztok! Ne haragudjatok, a TV12-től vagyok, ott van a kolléga fent és felmérést készítek. Hallottátok már, hogy december 23-án lesz az ...

Mire a kérdés végére érek, már mind egy kupacban lógnak egymáson. És felváltva ordítják a mikrofonba (és a nemlétező kamerába), hogy "ott leszünk!!". Hallgatom még az idétlen szövegeket egy-két percig, aztán udvariasan elbúcsúzom. Már majdnem kiértem az ajtón, amikor az egyik lány utánam szalad.

 - Ne haragudj! De mikor is lesz pontosan? - kérdezi. Közben a szőke haját zavartan dobja a válla mögé. A válaszom után látszik, hogy erősen töri a fejét valamin. Talán azt számolta, hány nap van még addig.

***

És akkor végül a kérdések még egyszer...

Szia! Hallottad, hogy december 23-án lesz az Orális Szex Világnapja? És Te megünnepled?

* * *

Kommentek a falról:

a pesszimista (Gábor)

"hát ez kimarad nálam , úgy látom mert egyedül nehéz lenne."

és az optimista (János)

"beszállok ha lesz... valaki"

és a felismerés (Viktória)

"pont a névnapomon?"

* * *

Privát megjegyzésem

Beteg ötlet egy beteg világban. Holnap majd valaki kitalálja, hogy legyen ebből is három napos ünnep és elmarad a Karácsony. Mondjuk a Vatikánban lenne pár eltitkolt XXX akta pedofil papokról, akik szívesen mennének felvonulni az éjféli mise helyett. Kéz a kézben pár helyes ministráns fiúval...

És akkor most nem szakadok meg a röhögéstől, mert máglyán égetném el az ilyeneket. Épp, ahogy ők tették az eretnekekkel az Inkvizíció nevében....

Mielőtt melankóliába fullad a blogom, szót ejtek az írás mellett a legújabb keletű másik szenvedélyemről, a táncról. Munkám miatt is rámfér a mozgás, de hosszú kísérletezés után két "sportág"-hoz jutottam (vissza). Ezek tagadhatatlanul a legszórakoztatóbbak és legjobb kondícióban tartanak minden más közül. Az egyiket vertikális, a másikat horizontális mozgások jellemzik. (Na jó a másodikban néha a lelkesedés miatt elmozdul a horizont  :D ) Mindkettőben akkor jó igazán egy játékos, ha a partnere remekül érzi magát játék közben. Ugye megvan mindkettő?? A tánc az egyik, mint a vízszintes vágyak függőleges kifejezése. A másik pedig a vágyak beteljesítése. 

Szóval szeress táncolni és szeress... Na jó nem leszek alulvezérelt, ha eddig sikerült elkerülni.....szóval szeress táncolni és legyél szenvedélyes ... mert ha két ember találkozik, jó esetben szikra pattan közöttük. A szikrából láng gyúlhat, a lángokból szenvedély. És a szenvedély felkorbácsolja az érzékeket. Szenvedély nélkül a szexualitás puszta testiség, szükséglet, mint az evés és ivás. Emlékszel mit ettél múlt héten? Vagy azelőtt? És az igazi szenvedéllyel átélt együttléteket elfelejted-e valaha is? 

És az összes tánc közül persze a tangó olyan, mint egy önálló művészet, önkifejezés és ömmegvalósítás eszköze. Talán kicsit szomorkás és drámai, de sohasem pesszimista. Talán könnyebb nézni és dobolni az ütemet az ujjaiddal, de ha elkap, az a varázslat maga. Talán kicsit visszafojtott és feszültségekkel teli, de felkutatja benned és felszínre hozza a legmélyebb érzéseket és legforróbb szenvedélyt...

http://www.youtube.com/watch?v=usbtbBcglO4

Életemben is követik egymást az évszakok. Téli homály, tavaszi zsongás, a nyár zsibongása és az ősz ezer színbe öltöztetett freskója. A lelkem mélyén egy hatalmas fa tövében ott áll egy pad. Amolyan életfa és egy pad, amin, mintha egy moziban ülnék, visszanézhetem addigi életemet. Lelkem és szívem kapuja mindig nyitva áll. Jönnek-mennek a látogatók, akik szeretnek vagy csak érdekli őket életem filmje. Néha akkor is eljönnek, amikor messze járok. Télen is szoktam üldögélni a padomon. Összehúzom magamon a kabátot és bámulom ahogy puha hóesés fehérré varázsolja a környéket. Aztán jön a tavasz, a nyár és végül az ősz. Az elmúlás szimbóluma? Dehogy! Mivel szeptemberi vagyok, számomra az ősz a legszebb évszak. A legszebb színeké, a még simogató délutáni napsugaraké és könnyű léptű nagy sétáké az őszi avarban. Mintha egy tarka szőnyegen lépdelnél és ha elfáradsz, leülsz egy padra. Körülnézel és nem a közelgő telet, az elmúlást érzed közeledni, hanem azt, hogy milyen kevés is kell egy-egy boldog pillanathoz. És ez a kezdet maga! Magamnál hordok egy képet,éppen olyan, mint a lelkem. Vörösben izzó faleveleket kerget benne a szél. A vágyaim, érzéseim, álmaim szele. Egy-egy levél, egy-egy nap az életemből. Amik elmúltak, de amíg nem felejtem el, addig vidáman kavarognak a padom körül...